<p>Már az utolsó filmkölcsönző is bezárt a fővárosban. Az aranykorban még főleg felnőttfilmeket kerestek itt, egyszer pedig maga Steven Spielberg is a Corvin tékába „tévedt”.</p>
Főleg kalandfilmekért jártak a budapesti Corvin videotékába a filmrajongók. A gyors internetes letöltések és kábeltévék világában meghökkentő belegondolni, hogy működött még a főváros szívében olyan hely, ahol lehetett még filmet kölcsönözni. Sokáig persze a klaszszikus VHS-formában, azaz videokazettát lehetett hazavinni, aztán már csak DVD-n. De ma már azt sem, 22 év után a Corvin moziban működő téka is lehúzta a rolót.
A 2000-es években ott dolgozó Csizmazia Gábor Volt egyszer egy téka címmel filmet forgatott a kölcsönző életéből – ezt most mutatták be –, emléket állítva egy letűnt korszaknak.
Pornóért jöttek a nők
– Azelőtt egyszerű filmszeretőként jártam lakótelepi kölcsönzőkbe, mint mindenki más. 22 évesen betévedtem a Corvin közbe a nyolcadik kerület határán, amikor a téka még Odeon Art Videóként működött. Annyit jártam oda, hogy a tékás megkérdezte, nincs-e kedvem beállni közéjük. Volt – mesélte a Borsnak Gábor. Bár három hét után biztos volt benne, nem onnan fog nyugdíjba menni, mégis tíz évre ott ragadt. Filmbolondként ez jó döntés volt.
– Tékákba főleg két dolog miatt jártak az emberek, pornóért és kalandfilmekért. Nálunk pornó nem volt. Egyszer betévedt két nyolcvan körüli idős hölgy, akik közül az egyik nagyothalló volt. Míg ő felment az emeleti részre válogatni, a lent maradt asszony – teljes döbbenetemre – kért egy pornófilmet. Amikor mondtuk neki, hogy az nálunk nincs, teli torokból felkiabált a társához: „gyere le, menjünk, itt még pornó sincs!” – emlékezett nevetve Gábor.
Egy évig nem vitte vissza
Sokan persze nem hozták vissza a filmeket. A kollégák, főleg az egypéldányos művészfilmekért kimentek a kölcsönző címére, hogy visszaszerezzék, de előfordult, hogy csak egy üres telek volt ott.
– Rengeteg híres ember járt hozzánk. Volt, aki elvitt egy filmet, és csak egy év múlva jött újra. A kollégám fapofával végighallgatta az igényét, majd közölte, hogy „igen, művész úr, de csak akkor adunk újra filmet, ha a másikat visszahozta“. Aztán sokan azon dolgoztak, hogyan tudják lemásolni a filmeket. Ezt technikailag nem lehetett megakadályozni, de valaki olyan pofátlan volt, hogy az eredeti szalagot kivette, és egy másoltat rakott be helyette, úgy hozta vissza a VHS-t. Vagy az üres tokkal jöttek csak vissza – sorolta a meghökkentő eseteket Gábor.
Ugyanazt nézték
A Corvin tékában munkaköri kötelesség volt minden filmet megnézni, hogy hitelesen tudják ajánlani az érdeklődőknek. – 2004-ben, már a DVD-s korszakban hazavittem az Üldözők című westernt. Épp akkor forgatott Budapesten Spielberg – a Münchent – és a stábja megkereste a tékát, hogy a rendezőnek kellene ez a film, hogy a saját beállításaihoz megnézze. A kollégám hívott, hogy vigyem be, mert Spielbergnek kell. Azt hittem, viccel, de nem, egy stábtag érte jött, én pedig azóta elmondhatom, hogy egy napon néztem meg a világhírű rendezővel ugyanazt a filmet – nevetett Gábor.
A 90-es évek közepén a videotéka-nyitás divat volt, ahogy a kilósruha-butik is. A VICO-val – főleg másolt filmekkel – futott be karriert Fenyő János is. Aztán a VHS-t felváltotta a DVD, ma már pedig 200 forintokért vesznek műsoros kazettákat az interneten. Puszta nosztalgiából.
