Az isteni CC – így emlegette a világ az olasz és francia film nagy korszakának egyik legnagyobb díváját. Claudia Cardinale a II. Budapesti Klasszikus Film Maraton nemzetközi fesztivál nyolcvanéves díszvendége interjút adott a Borsnak.
Forrás: Knap Zoltán
Miért akart színész lenni?
– Valójában nem akartam, a gyönyörű lánytestvérem akart. Próbálkozott próbálkozott, de sikertelenül, végül az édesapám azt mondta: nekem kell megcsinálni!
Az ötvenes évek óta töretlen a karrierje: ki volt a kedvenc partnere a vásznon?
– Alain Delonnal és Marcello Mastroiannival négy filmet készítettünk, a legjobb viszonyban mégis Jean-Paul Belmondóval vagyok, sok mindent csináltunk együtt (nevet). Egyszer azt mondta, mosolyogjak egy szálloda igazgatójára. Én megtettem, ekkor ő kihajigálta a bútorokat a szálloda ablakán. Amikor találkozunk, mindig azt mondja nekem: „Ugye emlékszel, mi mindent csináltunk együtt?” Én? Én nem csináltam semmit!
Hazánkban a hatalmas rajongótábora van a Volt egyszer egy vadnyugat című filmnek, amit Budapesti Klasszikus Film Maratonon is vetítenek. Milyen volt a forgatás Henry Fondával és Charles Bronsonnal?
– Fantasztikus, de a Cheyenne-t alakító Jason Robards volt a legjobb. Szerelmes volt belém... a filmben (nevet). A forgatási szünetekben mindig odajött hozzám, és annyit mondott: Két kávét légy szíves! Szeretett viccelődni velem, valószínűleg azért, mert én voltam az egyetlen nő a forgatáson.
Melyik volt a legkellemetlenebb jelenete?
– Egy szerelmi jelenet Henry Fondával. A felesége végig jelen volt, folyamatosan szúrós tekintettel nézett. Borzasztó volt!
Időtlen szexszimbólumnak tartják, ezért érdekes, hogy sose láthattuk meztelenül a vásznon.
– Soha nem is akartam vetkőzni, mindig megtagadtam, ha ezt kérték tőlem. A Volt egyszer a vadnyugatban látszott a meztelen hátam, de elől ott is viseltem valamit, pedig a rendező több meztelenséget akart.
Sose akart hollywoodi színésznő lenni?
– Sokszor kérték, de én mindig nemet mondtam. Vissza akartam jönni Európába, pedig Amerikában marasztaltak, sőt szerződést ajánlottak. Nem szerettem az amerikai életstílust. Mindig azt kérdezték, hogy miért nincs testőröm, mert ott mindenkinek van.
Végezetül: mit üzen a Bors olvasóinak?
– Imádok itt lenni, és nagyon szeretem az itt élő embereket. Óriási öröm számomra a II. Budapesti Klasszikus Film Maraton, mert nem is sejtettem, hogy ez a hatalmas felhajtás miattam van.