Falási rohamok, elhízás, rossz kapcsolatok. Az ételfüggőség komolyabb probléma, mint amilyennek gondolnánk.
Gyerekkorban kezdődik
Az esetek többségében az ember csak akkor döbben rá arra, hogy rosszul étkezik és él, amikor már látható jele is van: felszaladtak a kilók. Az esetek többségében a gyerekkorra vezethető vissza az ételfüggőség, amely kialakulhat a rossz példa vagy az étellel való jutalmazás miatt is. – A genetikai hajlam is benne van a pakliban, de egy korábbi szülő-gyerek élményből is származhat az ételfüggőség – magyarázta a Borsnak dr. Hang András klinikai szakpszichológus.
– Például, amikor az anya a kicsi frusztrációját étellel akarja oldani, ez pedig annyira berögződik, hogy egy életen át kihat. Sokszor egyfajta jutalmazásként is az édességekhez nyúlunk, de nem mindegy, hogy milyen sűrűn és mekkora mennyiségben – mondta Hang, majd hozzátette, hogy aki képes felismerni a problémát, saját maga is megpróbálhatja kezelni, de olykor elkerülhetetlen a szakértő.
Olyan, mint a drog
Főleg a cukrok és a szénhidrátok képesek olyan hatást kiváltani, amely miatt folyamatosan azt érezzük: kell még belőle.
– A cukros és a szénhidráttartalmú ételek olyan „boldogsághormonok” termelődését serkentik, mint a szerotonin és a dopamin, amelyeket ellazító és szorongásgátló hatásuk miatt újra és újra megkívánunk. Kis kikapcsolódásra, megnyugtatásra vágyunk, és már nyúlunk is a csokis fánkért anélkül, hogy a következményekre gondolnánk – magyarázta Szarka Dorottya, az Életmód Orvosi Központ dietetikusa. Legrosszabb esetben eltűnhet a telítettség érzése, ezért a beteg szinte állandó falási rohamokkal küzd, és bármit megeszik, amit csak talál.
Depresszióhoz vezet
Az ételfüggőség nem játék, ezt bizonyítja az is, hogy már egy csoport is segít a függőknek, hogy megváltoztassák az életüket. Az Anonim Túlevők szerint nem elég csak felismerni a problémát, mivel ilyenkor sokan felesleges koplalásba vagy diétába kezdenek, az okokat mindig mélyebben kell keresni. Mivel a betegség egyenes út az elhízáshoz, ezért az életminőség is drasztikusan romolhat, amely még inkább a depresszió és elszigeteltség vagy az evés felé tolja a függőket. A gyógyultaknál a társas kapcsolatok, a mentális egészség, és a saját magával való kapcsolatuk is pozitív irányba változott.
Ön is közéjük tartozik?
Mint minden betegségnek és függő-ségnek, az étel utáni szüntelen vágynak is vannak tünetei. Ha a betegnek nem is, de a környezetében élőknek fel kell tudni ismerni, hogy segítséget nyújthassanak.
- Az ételfüggő még akkor is javában eszik, amikor a többiek már befejezték.
- Mértéktelenül, óriási mennyiségeket töm magába.
- Legalább hetente kétszer vannak evési rohamai, amelyek szinte megállíthatatlanok.
- Titokban rájár a hűtőre, és tagadja, hogy ő volt. Ha kell, hazudik.
- Jellemzően gyorsan, habzsolva eszik, még akkor is, ha nem éhes.
- A tünetek nem alkalmanként jelentkeznek, hanem szinte állandóan. Hosszú ideig fennáll a probléma.
Egyedül is menni fog!
Akár a beteg saját magától, akár segítséggel akar változtatni az életén, az első lépés mindig a felismerés és a probléma gyökerének megkeresése. A betegnek fel kell ismernie, hogy milyen helyzetek váltják ki belőle a falási rohamokat – ez lehet stressz, félelem vagy önbizalomhiány –, innen már könnyebb kontrollálni. Az élelmiszerfüggőnek meg kell tanulnia kiegyensúlyozottan étkezni, amely akár hetekig is jól működhet, de a visszaesés lehetősége mindig fennáll, ezt pedig észre kell venni.
