A Soós Lajos-féle banda tagjaként hírhedtté vált N. István a kora miatt úszta meg a kötelet, pedig rendőrgyilkosságban volt társtettes. Alig pár héttel korábban példátlan aljassággal végeztek egy férfival, aki gyermeke születését ünnepelte.
Még gyerek volt
A második világháború és a rendszerváltás között mindössze négy rendőrgyilkosság történt hazánkban. Mindegyik eset megkülönböztetett figyelmet kapott, de az utolsó előtti minden addiginál jobban felháborította az országot. Az elkövetők különösen aljas és kegyetlen módszerekkel végeztek áldozatukkal. Gyulai Károly gyilkosainak elfogásával ráadásul több, korábbi emberölést is sikerült felderíteni. Ezek a pár száz forintért vagy éppen egy táskarádióért elkövetett szörnyű tettek mind Soós Lajoshoz és bandájához voltak köthetők. A tettesek között volt a szinte még gyerek N. István is, akit a múlt héten – már idős férfiként – családon belüli szexuális erőszak miatt tartóztattak le Heves megyében. De mit követett el a hetvenes évek végén, és társaival ellentétben hogyan úszta meg a kivégzést?
A pénzre hajtottak
A magyar kriminalisztika történetébe a legelvetemültebb rablógyilkosként bevonult Soós Lajos és N. István egy kórházban dolgozott gépkocsivezetőként 1979-ben. Barátságukat közös kocsifeltörésekkel és lopásokkal erősítették, de komolyabb balhéban, bankrablásban akartak utazni. Ehhez viszont fegyverre volt szükségük. (Soós ekkor már túl volt Pataky Károly pénzügyőr megölésén, akit ugyancsak fegyverszerzés céljából gyilkoltak meg.) Júniusban betértek egy vecsési étterembe, ahol megismerkedtek az éppen gyermeke születését ünneplő Borai Lajossal. A férfit tovább itatták, majd felajánlották neki, hogy hazaviszik Üllőre. Soós azonban hirtelen pénzt kért a fuvarért, amit a részeg Borai nem akart kifizetni. Erre elvették a karóráját és 300 forintját, majd az esetleges lebukás miatt eldöntötték, a férfinak meg kell halnia. Kirángatták a kocsiból, Soós elvágta a torkát, az akkor 19 éves N. István pedig kétszer mellbe szúrta az áldozatot. A tetemet elásták.
Nyöszörgés a csomagtartóból
Fegyverük még mindig nem volt, N. István azonban kocsit és lakást akart venni, ezért sürgette társait. Soós napokig figyelte a budapesti Vörös Hadsereg útján (ma Üllői út) levő szolgálati helyet, ahol július 9-én éjjel Gyulai Károly őrködött. Soós, korábbi bűntársa, György József és N. István úgy tett, mintha leállt volna az autójuk. Bár Gyulai nem hagyhatta volna el a szolgálati helyét, de a segítségükre sietett. Soós ekkor egy Wartburg féltengellyel fejbe vágta a főtörzsőrmestert, majd a csomagtartóba tuszkolták. N. István közben az őrbódéban kereste Gyulai gépfegyverét, de nem találta. Zsákmányoltak azonban egy pisztolyt.
A három férfi gyorsan elhajtott a helyszínről, útközben azonban nyöszörgő hangra lettek figyelmesek: a leütött Gyulai nem halt meg. Soós felnyitotta a csomagtartót, és újra ütni kezdte, majd elvágta a torkát. N. István közben már a megölt rendőr sírját ásta a kukoricásban.
Soóst 1979 októberében vették őrizetbe, ezután derültek ki a korábbi gyilkosságok is. A bíróság őt és György Józsefet halálra ítélte, N. István azonban életfogytig tartó szabadságvesztéssel megúszta a két gyilkosságot, mert amikor elkövette, nem töltötte még be a 20. életévét. A férfi 2000-ben szabadult, ám tizennyolc év szabadság után most minden bizonnyal újabb évtizedekre börtönbe kerül.
Ha érdeklik további, ehhez hasonló bűncselekmények, kattintson a szerző Facebook-oldalára!
