A spirituális irányzatok elterjedésével számos szimbólummal találkozhatunk a hétköznapokban, amelyek akkor is hatást gyakorolhatnak ránk, ha nem tudjuk pontosan, mit jelentenek. Megmutatjuk a leggyakoribb jelképeket, amelyek egyedi energetikájukkal, teremtőerejükkel képesek támogatni minket.
Kínai, taoista eredetű jelkép, amely az egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus erők közötti harmóniát jeleníti meg: sötét és világos, nőies és férfias, negatív és pozitív, víz és tűz, a két ellentétes erő hoz egységet az élet minden területén. A jin és jang kifejezéseket először a Változások könyvében (Ji King) használták időszámításunk előtt 1250-ben. A jin a „hegy árnyékos oldalát”, a jang pedig a „hegy napos oldalát” jelenti. Azt szimbolizálja, hogy a világ nem más, mint a két erő állandó változása. Bár ma legtöbbször fekete-fehér színekkel ábrázolják, eredetileg alul a jin kék színű, a víz jellegzetességeit mutatva, felül a jang vörös színű, a tüzet megjelenítve. A szimbólum abban segít, hogy összhangba tudjunk kerülni a körülöttünk áramló energiákkal, sőt, uralmat nyerjünk felettük.
Az Om vagy Aum a legfontosabb hindu szimbólum, alapmantra, amit az imák elején hangosan elmondanak. A hindu hagyomány szerint az „om” az univerzum teremtésekor elhangzott első, szent, teremtő szó. Nem más, mint az az ősrezgés, ami az Abszolút Igazságot és a Legfelső Isteni Teremtőerőt képviseli. A hindu hagyomány szerint az „om” ismételgetése lenyugtatja az elmét és energiával (pránával) tölti fel a testet, ezért nagyon népszerű a meditálók körében. Úgy tartják, hogy segít megtartani a belső harmóniát, és megvédi őt a negatív erőktől.
Az ankh egy óegyiptomi hieroglif jel, amelynek jelentése: élet. Az élet kulcsának is nevezett jelkép az egyik legősibb egyiptomi szimbólum, amely egyidejűleg jelképezi a halhatatlanságot, a világegyetemet és az életadó vizet. Úgy is ismerik, mint az „Élet lehelete”, vagy a „Nílus kulcsa”. Úgy tartják, hogy egykor a szexuális együttléteknél is alkalmazták, hogy minél jobban kihasználhassák az orgazmus megújító, regeneráló hatását. Manapság leggyakrabban az örök életet és a lelki bölcsességet szimbolizálja, támogatja.
A védelem, a jó egészség, a megújulás és a királyi hatalom jelképe az ősi Egyiptomban. Hórusz volt az egyik legjelentősebb egyiptomi istenség, az ég hatalmas ura, akit általában sólyomfejjel és embertesttel ábrázoltak. Bal szeme a hold és jobb szeme a nap. A monda szerint Hórusz elveszítette a bal szemét az apja (Ozirisz) gyilkosával, a Széthtel való harcban. A küzdelemben Hórusz is megsebesítette ellenfelét, de egyiküknek sem sikerült a másik fölé kerekedni. Végül az istenek megelégelték a harcot és bíróságuk elé idézték őket. A tárgyalás azzal vette kezdetét, hogy Thot, a bölcsesség istene begyógyította a sérüléseiket, így helyreállította Hórusz szemét is, amit Hórusz felajánlott abban a reményben, hogy rendbe hozhassa az életét. Innen ered, hogy a Hórusz szeme máig a gyógyítást, a helyreállítást, a megújulási képességet szimbolizálja, a védelmet és az életet jelképezi.
A szerencsehozó elefánt, mint szimbólum, gyakran összekapcsolódik a fengsujjal (ősi kínai térrendezési forma, segít a természet és az ember közötti összhang megvalósításában), amely szerint a felálló ormányú elefánt a hosszú életet, az anyagi javakat, a jó egészséget szimbolizálja, és a családi élet és az egészség területén elhelyezve kivételes szerencsét hoz. A boldogság jelképének is tartják, aminek a hátterében az állhat, hogy kínaiul az „elefánton ülni” (qi xiang) kifejezés kiejtésében nagyon hasonlít a „boldogság” (jixiang) szóhoz. A szerencsehozó elefánt a hindu vallásban is megjelenik, az embertestű, elefántfejű istenség, Ganésa képében, aki a bőség, a szépség és a bölcsesség letéteményese, az akadályok elhárítója. A felálló ormányú elefántnak védelmező erőt is tulajdonítanak, és előszeretettel használják a termékenység fokozására.