<p>Szegényebb sorú lányokat toboroztak tábori prostituáltnak az első világháborúban. Aki megfertőzödött nemi betegséggel, azt bevetették az ellenségnél.</p>
Száz éve, hogy vége lett az első világháborúnak (1914–18), amihez fogható vérontást addig nem látott a Föld – sem a méreteit, sem az öldöklés profizmusát tekintve. Több mint 15 millió ember veszett oda. Pár hónappal a háború kirobbanása után évekre megmerevedtek a frontvonalak, a siralmas lövészárokrendszerek és tábori barakkok váltak a szerencsétlen katonák otthonaivá, ahol nemcsak túlélni, de élni kellett valahogy. És bizony, a boldogság aprócska pillanatait a borzalmak közepette az ital, a dohány, a játék mellett az örömlányok szolgáltatták.
Szegény lányokat toboroztak a seregbe
Ezt a témát járja körül A háború pillangói címmel nyílt időszaki kiállítás a tatai Kuny Domokos Múzeumban. A 16 éven felüli látogatók az első világháború tábori bordélyainak életével ismerkedhetnek meg.
– Ahogy a tömeghadseregek elindulnak a frontra, azonnal aktuális lesz a férfiak különböző testi igényeinek a kielégítése, túl az élelmezésen, amit a hadvezetésnek meg kellett oldania – mondta a Borsnak Nagy Tamás történész. – Eleinte erre átmeneti megoldást jelentettek a helyiekkel, szimpátia alapján kötött „barátságok”. Ám emögött ott volt a veszély: az ellenség rájött, hogy nemi betegséggel fertőzött nőkkel gyengíthető egy sereg egészségi állapota. Ráadásul szó szerint tömeges igényt kellett kielégíteni.
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése is kötelességének tartotta a bakák „testi-lelki közérzetének karbantartását”. A tábori bordélyok kialakítása 1915 körül kezdődött, és a háború végéig, 1918-ig működtek. A lányokat nagyvárosokban, a szegényebb néprétegekből toborozták a sereg kötelékébe. Kérdés, hogy mennyire játszott szerepet a hazafias érzület, a honpolgári kötelességtudat és mennyire az anyagi kilátástalanságtól való megszabadulás reménye, de a prostituáltak lelkivilágával senki nem foglalkozott – tudtuk meg Nagy Tamástól.
Húsz fillér volt a halhólyagóvszer
Balla Tibor hadtörténész-levéltáros szerint a bordélyok szervezése lassan haladt, mert nem volt elég jelentkező. Ennek oka lehetett az is, hogy mivel az örömlányok is a hadsereg sorállományába kerültek, szigorú szabályokat kellett betartaniuk. Kötelező volt a fényképes egészségügyi könyv, tilos volt nekik alkoholt inniuk, és havonta minimum egyszer orvosi vizsgálatnak kellett alávetniük magukat. Egyébként csak 18 év felettiek lehettek, és nem állhattak szolgálatba szüzek, terhesek, gyenge fizikumúak. A fertőzéseket megelőző különféle szerek, de még a szappan beszerzése is a lányok dolga volt.
– A három legismertebb nemi betegség a kankó, a szifilisz és a lágyfekély volt. A védekezésre fertőtlenítő mosakodást és természetes anyagból – például halhólyagból – készült óvszert vetettek be, aminek húsz fillér volt az ára. A katonáknak távozás előtt kötelezően fel kellett keresniük a fertőtlenítő helyiséget. Betegeket vagy részegeket visszautasíthattak az örömlányok – teszi hozzá Nagy Tamás történész.
Az idő előrehaladtával egyébként egyre több lett az olyan katona, aki szándékosan megfertőzte magát, mert nemi betegséggel hazaküldték őket a frontról. A fertőzött prostituáltaknak is távozniuk kellett a táborból, de őket előszeretettel vetették be „biológiai fegyverként”: az ellenséges vonalak mögé juttatták őket, hogy ott ragasszák rá a katonákra például a trippert.
Harminc menetet is vállaltak egy nap
Naponta hivatalosan legfeljebb 12 aktus volt engedélyezve egy hadi alkalmazásban álló örömlánynak, de ez a gyakorlatban általában elérte a harmincat. A legénységi prostik csukaszürke ruhát hordtak, a tábornokiak vörös posztósávot viselhettek a harisnyájukon.
Külön volt a tiszti és a legénységi bordély is. Utóbbiak onnan voltak leginkább felismerhetőek, hogy hosszú sorokban várakoztak előttük a bakák. Három-négy korona volt a tizenöt perces menet tarifája. Ezzel szemben a tiszti bordélyban, ahol igényesebb körülmények voltak, egy 30-90 perces aktusért kellett tíz koronát kicsengetni a zsoldból. A bordélyokat sorszámmal látták el. Minden gyalogos- és lovashadosztályi parancsnokságnál működött egy-egy tábori kupleráj, a fontosabb hadtápállomásokon, erődítményekben pedig tartalékbordélyokat hoztak létre, amiket bármikor be lehetett vetni. Voltak mozgó bordélyok is, amik társzekérre telepítve együtt mozogtak a fronttal, s voltak hátországi bordélyok kúriákban, kastélyokban kialakítva a tiszti állomány részére.
Sokan felvethetik persze a morális kérdést: az a katona, akit otthon reménykedve-aggódva várt a szerelme, a jegyese hogyan tudott aztán szíve választottjának a szemébe nézni? Nos, ha valaki volt olyan szerencsés, hogy nem koporsóban vagy műlábbal tért haza, talán ezzel foglalkozott a legkevésbé. Örült, hogy megúszta, és normális életet kezdhetett újra.
