Van egy különleges mentőcsoport Szegeden, tagjai főállású munkájuk mellett, önkéntes alapon segítenek a bajbajutottakon. Életüket mások segítésére tették fel, és számukra a köszönet a legértékesebb fizetség.
A Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat 2002-ben alakult, a 2000-es nagy árvíz után mutatkozott igény egy olyan szervezet létrejöttére, amely segít olyan mentési feladatoknál, amikkel a hivatalos szervek munkáját kiegészítik. Teljesen önkéntes szervezet, a tagjai zömében mentőápolók, tűzoltók, vízisportolók, hajósok és akad köztük erdész is, Zatykó Szabolcs, akinek nagy szükség van a szakmai tapasztalatára a viharkárok utáni helyreállításban, de akár eltűntek keresésénél is.
Főállású munkájuk mellett a szabadidejüket áldozzák arra, hogy a bajbajutottakon segítsenek. Mulati Árpád például a szegedi mentőszolgálatnál dolgozik közel negyven éve, ottjártunkkor elmondta, harmadik napja volt éjszakás műszakban, napközben pedig itt teljesít szolgálatot. Neki ez a hivatása, mint ahogyan a többieknek is. Ha riasztás van, időt és erőt nem sajnálva mindent elkövetnek, hogy az embereket vagy vagyontárgyaikat mentsék.
– Három csoportunk van: a vízimentők, a tűzoltók és az egészségügyiek. A rendőrségtől, a katasztrófavédelemtől és a vízirendészettől jönnek a riasztások, napi huszonnégy órában rendelkezésre állunk. Részt veszünk vízimentésben, műszaki mentésben, bűnjel- és holttestkeresésben, búvárok is vannak köztünk – mutatta be a feladataikat Seller András, a szakszolgálat vezetője.
Sikeres mentések és történetek akadnak szép számmal, az egyik legemlékezetesebb talán az volt, amikor egy részeg fiatalembert egy uszadékfáról kellett kimenteni a Tiszából. Az esetnek nagy sajtóvisszhangja volt. A férfi Zatykó Szabolcsnak köszönheti az életét. – Hajnali négy körül a hajóállomás közelében haladtunk el és megakadt a szemem az uszadékfán, olyan furcsának tűnt. Közelebb érve vettem észre, hogy reszket egy férfi a tetején, egyensúlyozott, de nem sok hiányzott, hogy belecsússzon. Az illető azóta sem tudta megmagyarázni, hogyan került oda – emlékszik Szabolcs. Ők találták meg a Szatymazról eltűnt 10 éves kisfiút is, aki egy családi veszekedés után világgá ment. Na és az ő csapatuk segített tavaly, amikor a jeges tiszai ár elsodorta a Horthy úszóművet.
– Az a tapasztalatunk, hogy sok baleset megelőzhető lenne, ha az emberek betartanának fontos szabályokat. Például, hogy nagy különbség van az állóvíz és a folyóvíz között. A Tisza sodrása még a legjobb úszókon is kifoghat. Az is nagyon fontos, hogy télen semmilyen befagyott folyóra nem lehet rámenni. Ehhez képest többször találkozunk a jégen sétálókkal, sőt, ami még megdöbbentőbb, hogy a szülők megengedik a gyerekeiknek, hogy rámenjenek – teszi hozzá András, mert a mentés mellett a katasztrófahelyzetek megelőzésére is nagy gondot fordítanak.
A bázisukon megmutatták lapunknak a mentésekhez elengedhetetlen felszereléseiket, ezeket a mentőmellénytől a fűrészig mind maguknak kellett beszerezni, mint kiderült, állami támogatást nem kapnak, csak némi önkormányzati és pályázati segítséget. Hogy fenn tudják tartani magukat, dolgoznak például fesztiválokon, ilyen a Sziget, ők biztosítják a Lupa-strandot nyáron, illetve a Maty-éren a versenyeket.
