<p>7300 tonnányi fém árában adta el a történelem talán legnagyobb szélhámosa a francia főváros jelképének számító Eiffel-tornyot. És nem is egyszer. </p>
Nem kell ahhoz David Copperfieldnek lenni, hogy valaki eltüntessen egy hatalmas épületet. Legalábbis papíron. Volt a történelemben egy ember, akit Grófnak becéztek, és papíron sikerült neki kétszer is eladnia a világ egyik legfontosabb, évente turisták millióit vonzó párizsi építményt. De mégis hogyan sikerült ez Victor Lustignak, akinek valójában semmi köze nem volt az Eiffel-toronyhoz?
Itt a piros, hol a piros
A 19. század végi Ausztriában született Lustig egészen fiatalon elhagyta otthonát, majd Prágában kisebb lopásokból, utcai szerencsejátékokból – Itt a piros, hol a pirosból – tengődött, egész nagy sikerrel. A nyelvi különbség nem jelentett gondot neki, akkorra már három nyelven beszélt, később még hármat megtanult és így német, cseh, lengyel, angol, francia és olasz nyelven is képes volt elkábítani az ostoba járókelőket. Megjárta Bécset, Drezdát és Zürichet, 22 évesen a párizsi Sorbonne Egyetem előadásait hallgatta. Párizsi tartózkodása alatt fogalmazta meg későbbi művészi hitvallását: „Minél nagyobb a jómód, annál erősebb a pénzéhség, és minél pénzéhesebb valaki, annál jobban megfelel baleknak”.
Mivel a piti csalások működtek, elkezdte tervszerűen, tudatosan és célratörően építeni karrierjét. A következő dobása már nagyobbnak bizonyult: egy pénznyomógépet adott el hiszékeny vevőknek, azt állítva, hogy az ugyan hatórányi munkával, de tökéletes 100 dollárosokat köp ki magából. Be is mutatta, milyen tökéletesen működik a bonyolult szerkezet, ami valóban kinyomtatta a tökéletes bankókat. Épp csak az nem tűnt fel senkinek, hogy azok tényleg valódiak voltak. A gép három darab százassal volt betárazva, azaz 18 órán át tökéletesen működött, de mire kiderült, hogy átverés, Lustig már árkon-bokron túl járt. Ekkor már az alvilágban is elnyerte a Gróf gúnynevet.
A legnagyobb átverés
A 300 méteres Eiffel-torony az 1889-es párizsi világkiállításra készült, és a kivitelezők elképzelései szerint húsz év elteltével visszabontották volna. Az idegenforgalmi érdeklődés azonban felülbírálta ezt. A tornyot mégis elhanyagolták. A 20-as években Lustig olvasott egy kritikus hangvételű cikket arról, hogy le kéne bontani, ekkor fogant meg benne az akár zseniálisnak is mondható terv: meghívta a város öt legbefolyásosabb vaskereskedőjét egy titkos találkozóra egy fényűző szállodába, és egy igen nagy üzletet helyezett kilátásba.
A gazdálkodási hivatal főigazgatóját tökéletesen eljátszva, megállapodott a kereskedőkkel, hogy a toronynak mennie kell, és kijelentette, azt le fogják bontani, a belőle származó 7300 tonna fémet pedig annak adják, aki a legtöbbet ígéri. A megbeszélés egy kocsikázással folytatódott, mialatt megkörnyékezte a legbutább, leghiszékenyebb kereskedőt, és be is palizta. Természetesen másnap öt ajánlat várta, de a leggyengébb láncszemet választotta, aki még készpénzt is adott neki foglalóként: 100 ezer frankot, vagyis úgy mai értékén 25 millió forintot.
Másodszorra jött a vég
Lustig hatalmas botrányt, és ezzel együtt nagy hírverést remélt, ám ez elmaradt. Egy hónappal az adásvétel után egyetlen párizsi újság sem írt a botrányról, így arra gondolt, becsapott áldozata annyira szégyellte balfékségét, hogy nem jelentette az esetet. Lustig vérszemet kapott, visszament Párizsba és másodszor is meg akarta szervezni az átverést. Az új meghívottak között azonban akadt egy jelölt, akinek valami gyanús lett, Lustig pedig lebukott. Ezután Amerikáig meg sem állt, és újra elővette a pénzdobozbizniszt, összeállva egy profi alvilági hamisítóval.
Ezzel azonban annyira felhívta magukra a figyelmet, hogy a titkosszolgálat is üldözőbe vette. Több hónapos megfigyelés után, 1935 májusában New Yorkban őrizetbe vették. A Lustignek még sikerült megszöknie, de egy hónap múlva ismét elfogták, és akkor már tizenöt év fegyházra ítélték pénzhamisításért, majd plusz öt évet is kapott a szökésért. Ezt a hírhedt börtönszigeten, az Alcatrazban kellett letöltenie. Szabadulását nem érte meg, 1947 tavaszán a zárkájában tüdőgyulladást kapott, amibe néhány héttel később, 57 évesen bele is halt.
Victor Lustig tízparancsolata szélhámosoknak
1. Légy türelmes hallgató, mindig hagyd a balekot beszélni!
2. Mutass érdeklődést, soha ne üljön ki az arcodra az unalom!
3. Ne politizálj! Hagyd, hogy a balek nyilvánítson politikai véleményt, amivel aztán érts egyet!
4. Elsőként soha ne hozd szóba a vallást! Ha a balek ezt teszi, érts vele egyet!
5. Tesztelésként finoman érinthetsz szexuális jellegű témákat is, de csak akkor mélyedj bele, ha a balek élénk érdeklődést tanúsít irántuk!
6. Betegségről, halálról ne kezdeményezz beszélgetést, de reagálhatsz a témára, ha a balek hozza szóba!
7. Ne kérdezz rá személyes részletekre. Ha jól dolgozol, úgyis szóba kerülnek!
8. Soha ne dicsekedj, de finoman tedd nyilvánvalóvá fontosságod!
9. Mindig légy jólöltözött, ne sajnáld a pénzt minőségi ruhadarabokra!
10. Soha ne ittasodj le!
