Ha valaki a fejébe venné, hogy mindennap megkóstol egy létező almafajtát, arra bő négy évtizede rámenne – számolta ki az Index a minap. Nincs még egy gyümölcs, amiből ennyiféle ízű, színű, szagú, méretű lenne.
Forrás: AFP
Az alma meg a fája
Az alma sokfélesége főleg a nemesítésnek köszönhető. A kertészek általában tovább dolgoznak a legkeresettebb fajtákon, hogy finomítsák a rájuk jellemző, karakteres tulajdonságokat. Például még savanyúbb legyen a gyümölcs, vagy pont ellenkezőleg: még édesebb.
Érdekes tény, hogy hiába ültetünk el egy almamagot, egyáltalán nem biztos, hogy az abból növő fán termő gyümölcs is ugyanolyan ízű lesz. Kovács Gyula, a Kárpát-medence ősi gyümölcsfajtáinak őrzője, a Tündérkert megálmodója szerint ez egyszerű genetika:
– Ha megszületik egy gyerek, az sem fog teljes mértékben hasonlítani valamelyik szülőjére. A növényvilágban is éppen ugyanez van – magyarázta a Borsnak.
Kellett a jó gyümölcs
Ma több mint 15 ezer almafajta létezik, azaz nagyjából minden tapolcai polgárra jutna egy. Kovács Gyula, aki a nyolcvanas években kezdett el Göcsej, vagyis a Közép-Zalai-dombság néprajzával foglalkozni, azt mondja: ez a többi között azért is lehetséges, mert a régi korok embere hihetetlenül igényes volt arra, hogy mi kerül az asztalára, onnan pedig a gyomrába.
– Amikor nem volt éppen háború, akkor mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobb gyümölcsöt termesszék és fogyasszák. Az is nagyon fontos volt a gazdának, hogy minél ellenállóbb legyen a gyümölcs a különböző kártevőkkel és a szélsőséges időjárással szemben – tette hozzá.
De más oka is van annak, hogy az almából egy ennyire sokféle és ennyire strapabíró, eltartható gyümölcs lett az évszázadok során. A kora középkorban például Göcsejben az volt a jellemző, hogy amikor az ellenség a vetést letarolta és az állatokat elhajtotta, akkor nem maradt más élelmiszernek, csak a gyümölcs. Nem véletlen, hogy már akkoriban komoly gyümölcskultúra alakult ki.
Aszalni és ecetnek
Már a kora középkorban sem csak mag által szaporították a fajtákat, hanem oltással is. Ezt azért tették, hogy ugyanolyan fajtát nyerjenek, mint amilyen az anyafáé. Később az is előfordult, hogy a felhasználás módját szem előtt tartva egy konkrét célból próbáltak szelektálni.
Göcsejben például az egészben aszalható fajtáknak külön kultúrája volt. Az aszalás azért volt nagyon népszerű, mert a gyümölcs megtartotta a teljes vitamin- és ásványianyag-tartalmát. De volt olyan alma is, amiből ecetet nyertek ki. Az pedig annak idején nélkülözhetetlen volt egy háztartásban: tartósításra is használták, de a népgyógyászat, a higiénia szempontjából is fontos volt. A gazda tehát egyszerűen azt oltotta magának, amire éppen szüksége volt.
Magyarországon egyébként ma körülbelül 30-40 fajtát termesztenek. A régi idők gyümölcskultúrája sokkal színesebb volt, Kovács Gyula pórszombati gyűjteményében több mint 1100 fajtát őriz.
