A fiatal budapesti férfi Kevének köszönheti tiszta, kábítószermentes életét. Azt, hogy sikerült leszoknia a kábítószerekről és új barátai lettek.
Forrás: Thinkstock
Társas lény az ember. Szüksége van célokra és az érzésre: van kiért élnie. Ez kifejezetten fontos a függőségektől szenvedők számára a leszokásban. Gyakran a szenvedélybetegeknek az emberek helyett inkább az állatok jelentik ebben a helyzetben a társat, a kiutat. A saját történetét most elmesélő férfi nem szeretné a nevét a nyilvánosság előtt vállalni – szégyelli korábbi életét, leszokására azonban büszke. Nevét ezért Tamásra, hű társáét pedig Kevére változtattuk.
– Zenész vagyok, és főállásom is volt, mégis évekig a drog rabja voltam. Bulin, de végül már az utcán is szívtunk, tele volt az életem zűrrel és bajjal. A tudatom teljesen beszűkült: a napjaim estétől estéig, szívástól szívásig tartottak. Pár évvel ezelőtt ébredtem rá, hogy egyáltalán vannak szomszédaim. Élnek emberek az általam ismert világon kívül is. Ekkor már rájöttem, hogy valamit változtatnom kell – kezdte a történetét Tamás.
A lélekre hat a szőrös társ
Legyenek az állatok kifejezetten terápiások vagy szimpla házikedvencek, sokat tudnak segíteni az embereknek. Jó hatással vannak az egészségre és a lelkiállapotra.
– A sérült gyerekeket, időseket gyakran kirekeszti a társadalom, a szavukra keveset figyelnek. A terápiás kutyákat viszont úgy képzik, hogy bárkire hallgatnak, felveszik a szemkontaktust, és akár kézjelekkel is irányíthatók. A fogyatékkal élők számára ez hatalmas élmény, önbizalom-növelő hatással van – magyarázta Tervey Viktória, a Doktor Mancsok Alapítvány elnöke.
– A kutya igazi társ. Az elszigetelődött, depresszív embereket is képes kihúzni a gödörből. Sokan azért nyúlnak szerekhez, mert valamilyen feszültséggel élnek. Az állatok oldják ezeket, folyamatos gondozást igényelnek, amivel új kapcsolatok építhetők -- mondta. Kutatások kimutatták azt is, hogy az állattal élőknél magasabb az empátiaképesség, a kutya simogatása, ölelgetése csökkenti a vérnyomást, endorfinokat termel és fájdalomcsökkentő hatású.
A harmincas férfi elkezdett eljárni otthonról, utazgatott az országban. Igyekezett mást csinálni, mint addig. Egyik ilyen alkalommal, másfél éve talált rá társára, Kevére, a kölyökjuhászkutyára, aki leginkább azzal segített, hogy rendszert vitt Tamás életébe.
– Reggelente van kiért felkelni, esténként hazajönni. Ritmusa lett az életemnek – mondta a férfi, hozzátéve, a tudatmódosító bódító szerek helyett ma már a kutyával töltött idő kapcsolja ki és teszi boldoggá.
Már odafigyel az esték és a nappalok változására, a korai kelés miatt esténként kellemesen elfárad – a hosszú, függőségekkel teli évek után ez mind újdonság számára. Kevével a hosszú bulik helyett most hosszú sétákat tesznek a környéken. A férfi így a kutyája által új embereket ismert meg, más közösségekhez kezdett el tartozni, ahol új barátokra is lelt. Új hobbijai lettek, ezek közül sokat Kevével együtt csinálnak, és ahova csak teheti, viszi magával.
Tamás számára Keve nem csak egy kutya. Még csak nem is a legjobb barátja: a részévé vált, így különleges figyelmet szentel a társának. n
