A kecskeméti SOS gyermekfaluban él és „dolgozik” Varga Károlyné. Hivatása a szeretet, Marika élete a kicsik körül forog. Megesett, hogy olyan gyermek kerül hozzá, aki sosem találkozott a szüleivel, mert azok nem voltak rá kíváncsiak. Másszor egy loboncos, tetvektől hemzsegő hajú kis torzonborz kerül hozzá. Volt, hogy hat testvér érkezett, rendőrök kíséretében, de fogadott kórházból elhozott csöppséget is. A feladata mindig az, hogy pótolja az otthon melegét, és azt a szeretetet, amit a legtöbb hozzá kerülő gyermek nem is ismer. Mindez azonban neki nem fáradság, pláne nem munka.
– Szinte irigy vagyok, ha egy gyermek nem hozzám kerül. Senkire sem mondok nemet, az autista, hiperaktív, beteg kicsikre sem. Én őket egy kis csodának látom, és tanulok tőlük – mondta a Borsnak Marika.
Tizenegy éve élnek Kecskeméten, a SOS Gyerekfaluban, ahol egy tucat ugyanolyan családi ház sorakozik. Van, aki a 80-as évek vége óta nevelőszülő. Marika és férje saját három fiuk mellett harminchét gyermeket neveltek fel az elmúlt több mint tíz évben.
Most éppen öten vannak a nevelt gyermekek, de a három saját fiuk is hazajár. Már csak a legkisebb fiúcska, Balázs miatt is, aki most otthon valóságos sztár, mindenki őt akarja pátyolgatni. Nem csoda, csecsemőként került hozzájuk, így gyakorlatilag családtag. De ott van még az angyalhajú Elza is. A szőke fürtös, hiperaktív kislány mosolyától meglágyul a legkeményebb szív is. Anyának hívja Marikát, de vér szerinti szüleit is látja, ők Anyuka és Apuka. A budapesti hajléktalan házaspár nem tudja a gyönyörű kislányt ellátni, ugyanakkor elszakadni sem akar tőle. Így azt, amit az ellátórendszer megenged és biztosít, megteszik, bízva abban, hogy egyszer jobbra fordul a soruk, és újra egy család lehetnek.
A többiek már óvodába, iskolába, a sajátok pedig munkába mennek reggelente. Marika minimum tíz szendvics elkészítésével indítja a napot, egy bevásárlás pedig ötvenezer forinttól indul. Tíz kiló cukor az alap, egy tálca joghurt pedig csupán csak a desszert. Kondérral főz, és kétnaponta süt. Nem csoda, hogy három hűtő is kevés az élelmezéshez.
Marika olyasmiket látott, amiket senkinek sem kéne, végképp nem azoknak a gyerekeknek, akik hozzá eljutnak. Tizenegyüket sikerült eddig örökbe adniuk, amivel vezet egy képzeletbeli listát. De aki maradt, azok is „pályára álltak”. Néhányan közülük már felnőtt életet élnek, szakmát tanultak, végzettségük van. Mindezt egy olyan asszonynak köszönhetik, aki a legnagyobb szeretettel és megértéssel terelgeti őket. Akinek meg sem kottyan, ha például karácsony előtt egy nappal, szó szerint ki kell vakarni a koszból egy csecsemőt a nyolc rúd bejgli megsütése közben.
