Fájdalmas sebeket tépett fel a sikeres vállalkozóban A legbátrabb páros egyik feladata. Olyannyira, hogy már az első napon fel akarta adni a játékot: letépte magáról a mikrofont, hogy kiszabaduljon a „szegényszobából”.
Sosem titkolta, hogy nem bíborban született Schobert Norbi, és a csirkepaprikást sem ették gyerekkorában ezüst eszcájggal. Édesanyja és nagymamája nevelte, miután apukája elhagyta a családot. Ötéves volt, amikor nevelőapát kapott, de akkor is napi megélhetési gondokkal küzdöttek.
A folytatást a rendőrtiszti iskolával és a mára több tízmilliósra duzzadt vagyonnal nagyjából mindenki ismeri, és joggal gondolhatná, hogy a rendkívül sikeressé lett Norbi számára ez a gyerekkor csak elhalványult emlék. Csakhogy a hajdani szegénység rémképe olyan mélyen beleivódott, hogy A legbátrabb páros máltai felvételei alatt az is felmerült benne, hogy feladja a játékot.
Feleségével, Rubint Rékával a játék egy adott szakaszában a fényűző kastély tetőteraszáról nyíló, szűk kis „szegényszobába” kerültek. A szálláshoz itt nem tartozik benti vécé, a pároknak a szabadban kell a dolgukat végezni.
Norbi egy darabig próbálta magát türtőztetni, de – valószínűleg épp a mosdóhelyiség láttán – betelt nála a pohár: hisztérikus állapotban letépte magáról a mikroportját, fel akarta adni a játékot, összepakolta a bőröndjeit.
– Én laktam vidéki vezénylésnél útszéli motelben, fürdőszoba nélküli szobákban kamionosokkal és prostituáltakkal közös szálláson, úgyhogy nem volt túl szimpatikus az életem. És laktam olyan kis huszonöt négyzetméteres albérletben is, amelynek nem volt ablaka – magyarázta a többieknek Norbi, akit társai is kérleltek, hogy maradjon. A „szegényszoba” látványa azonban olyan régi érzéseket kavart fel benne, hogy hajthatatlannak tűnt, nem akarta újra átélni a múltat. Hogy mi lett Norbi végsô döntése, az a ma esti első részből kiderül.
