Sándor a létező összes hibát elkövette a menekülés során. Többek között a gyilkos fegyverrel ment be dolgozni. Egy különösen kegyetlen kettős emberölés a hatvanas évekből.
1960. április 22-én délelőtt egy helybéli jelentette be a győri rendőrkapitányságon, hogy a Malinovszkij tér – ma Bem tér – egyik szám nélküli házában holtan találta a 65 éves Póczy Istvánt és 64 esztendôs feleségét.
A két idős ember holtteste az istállóban feküdt. Az már első látásra nyilvánvaló volt, hogy a házaspár különösen kegyetlen gyilkosság áldozata lett, a családfő arca például szó szerint darabokra tört. Mivel az egész ház fel volt forgatva, a helyszíneléskor pedig üres pénztárcát is találtak a nyomozók, az is világossá vált, hogy rablógyilkosság történt.
Az akkor még ismeretlen elkövető igencsak „szép” lábnyomokat hagyott. A szocializmusban azonban nem volt akkora jelentősége a lábnyomnak, mint ma, hiszen nem volt ennyiféle cipő. A 19 éves Nagy Sándor azonban a cipőnyomokon kívül is gondoskodott róla, hogy gyorsan elkapják. Az iszákosnak tartott helyi férfi – aki a Póczy házaspár fiának barátja volt – menekülés közben először az egyik köteg lopott pénzt hagyta el a biciklin, és pechjére észre sem vette. Nem sokkal később aztán a másik köteg is kiesett a zsebéből. Ezt már észlelte, de többen is látták, ahogyan a láthatóan ideges férfi megpróbálja összekapkodni a földről a papírpénzeket. Az első köteget ráadásul megtalálták, és bevitték a rendőrségre. Hogy a házaspár kegyetlen gyilkosának még nagyobb pechje legyen, a pénzt tartalmazó borítékon rajta volt Póczy István neve is.
Nagy Sándor a nagy idegességében összekapkodott másik köteget valamiért a saját otthonában rejtette el. A gyilkossághoz használt kést pedig bevitte a munkahelyére, így amikor a rendőrök elmentek érte, ott lapult nála a kettős emberöléshez használt eszköz.
A fiatal férfi tagadta, hogy előre kitervelte volna a brutális gyilkosságot, ám minden jel erre utalt. A pénz azért kellett neki, mert szerelmes volt egy nála tíz évvel idősebb, családos asszonyba, és vele akart olajra lépni. Nem sokkal korábban egyébként magával is végezni akart szerelmi bánata miatt, de végül a Póczy házaspár megölése mellett döntött.
Azt már korábban megfigyelte, hogy a családfő honnan hozza elő a pénzt, amikor fizetett neki egy-egy munkáért. Nagy nem csak dolgozni járt az idős házaspárhoz. Mivel imádott horgászni, sokszor a kukacokat is Póczyék udvaráról szedegette össze, vagyis kívülről-belülről ismerte a portát.
Miután meggyőződött róla, hogy csak az idős férfi van otthon, az istállóban végzett Pista bácsival. Ásó- vagy kapanyéllel ütötte arcon, megfojtotta, majd egy borjúkötelet tekert a nyakára, hogy a szerencsétlen idős férfi biztosan kilehelje a lelkét. A lakást ezután túrta fel, de közben hazaérkezett a már halott István felesége. Mari néninek ebben a pillanatban pecsételődött meg a sorsa. Nagy kicsalta az istállóba. Az idős asszony úgy halt meg, hogy még látta a földön fekvő férje holttestét. Sándor ekkor szúrta hátba, aztán szíven. Kegyetlenségére jellemző, hogy ezután még a halott családfő szívébe is beledöfte a kést.
Nagyot végül 15 év börtönbüntetésre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a gyilkosság idején mindössze öt hónapja töltötte be tizennyolcadik életévét. „Így vele szemben a büntetés kiszabásánál fokozottabban érvényesíteni kellett a nevelési célokat.”
Ha érdeklik további, ehhez hasonló bűncselekmények, kattintson a szerző Facebook-oldalára!
