Bizarr művészet - ezt a címet viseli sorozatunk, melyben világhírű alkotók megdöbbentő, megbotránkoztató, sokszor sötét titkairól rántjuk le a leplet. Sokak szerint a legnagyobb reneszánsz művészek - más lehetőség híján - bűnözőkké, esetenként gyilkosokká váltak, hogy jobb művészek lehessenek. Vajon mindez igaz, vagy csak városi legenda?
Sokan azt hiszik, hogy a boncolás - mint az emberi test felépítésének és megismerésének egyik kiváló módja - csak a reneszánszban jelent meg hivatalosan, és ha előtte létezett is, akkor azt csakis a legnagyobb illegalitásban művelték, miután az egyház tiltotta és büntette. Valójában azonban - derült ki néhány éve a Harvard egyik kutatónőjének, Katherine Parknak köszönhetően - már az 1500-as évek előtt is bevett, és az egyház által is támogatott gyakorlat volt a boncolás, ugyanakkor tény, hogy a reneszánsz kora, és főleg a reneszánsz nagy művészei voltak azok, akik hatalmas lökést adtak az anatómiai tanulmányoknak.
Honnan szerezték a holttesteket?
Annak ellenére, hogy nem tiltották a boncolást, nem volt épp könnyű holttestekhez jutni - pláne egy művésznek. Pedig a legnagyobbak - köztük Michelangelo és Leonardo da Vinci - pont az emberi test megismerésével akartak minél tökéletesebb festőkké és szobrászokká válni.
Leonardo - akinek anatómiai rajzai gyakorlatilag az orvostudományra is nagy hatással voltak - például gyakran ólálkodott kórházak körül, hogy így jusson holttestekhez. 1506-ban például egy firenzei kórházban összeismerkedett egy százéves beteggel. Megvárta, amíg a férfi meghal, majd felboncolta. Ugyanakkor az a pletyka is hosszú ideje tartja magát, hogy sírrablásra is vetemedett. Noha ezt nem lehet száz százalékos bizonyossággal kijelenteni, az tény, hogy az 1400-as évek végén, 1500-as évek elején sok sírrabló dolgozott orvosok, egyetemi professzorok és művészek megbízásából.
Gyilkosságra is vetemedtek?
Michelangelo 17 éves kora óta boncolt. Célja az volt, hogy ő legyen a világ legnagyszerűbb szobrásza - ám az emberi test megismerésében nem elégedett meg az aktok rajzolásával. Ugyan a korszakban igen nehéz volt holttestekhez jutni, neki kifejezetten szerencséje volt, ugyanis a firenzei Santo Spirito templom, illetve a hozzá tartozó kolostori kórház megfelelő mennyiséggel látta el - cserébe csak egy feszületet kellett csinálnia a templomba.
A művészről egyik életrajzi könyvében úgy írnak, mint aki több testet boncolt fel, mint a kor professzorai. Egy orvos, Realdo Colombo később fel is kérte egy anatómiai könyv illusztrálására, ám ő ezt időhiányra hivatkozva végül visszautasította. A tudása azonban kétségtelenül meg lett volna hozzá...
Azonban könnyen lehet, hogy később Michelangelo is sötétebb módszerekhez folyamodott, hogy tökéletesíthesse művészetét. Amellett, hogy egyesek szerint ő maga is hullarabló volt és számos kriptát, sírt kifosztott, hogy újabb testekhez jusson, egy - már a reneszánszban elterjedt - pletyka szerint egyszer végzett egy hordárral, hogy végignézhesse a haláltusáját. Miért? Hogy minél tökéletesebben, élethűbben ábrázolhassa majd Krisztus szenvedését.
Miután semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy valaha is felelősségre vonták volna, ezt az ötszáz éve terjedő pletykát természetesen nem lehet történelmileg alátámasztani.
