A debreceni születésű Judah Samet elkésett, ennek köszönheti, hogy nem esett áldozatul a pittsburgi antiszemita mészárosnak. A tömeggyilkost halálra ítélhetik.
Forrás: Reuters
Késett, így élte túl a két nappal ezelőtti pittsburghi mészárlást egy magyar holokauszttúlélő. Az Élet Fája zsinagógában történt tizenegy halálos áldozatot és hat sérültet követelő tömeggyilkosság egy délelőtt 9:45-kor kezdődő névadó ünnepségen történt. A 80 éves Judah Samet négy perccel később ért oda, és ez mentette meg az életét.
Hajtson el gyorsan!
Judah Samet 9:49-kor parkolt le a Pennsylvania állambeli Pittsburgh zsinagógája előtt. Alig állította le az autóját, valaki kopogott az ablakon, és közölte, hogy hajtson el, mert az épületben lövöldözés van.
A férfi megfordult, és látta, hogy autója másik oldalán egy fegyveres rendőr fedezéket keresve tüzel. Samet a lövések irányába nézett, és meglátta a gyilkost is, ahogyan a rendőrre lő. Az antiszemita Robert Bowers olyan vérfürdőt rendezett, amiről egy húsz éve az FBI-nál dolgozó helyi vezető könnyeivel küszködve mondta: ilyen borzalmas bűnügyi helyszínt még életében nem látott.
Az idős férfinak hatalmas szerencséje volt, mert miközben tolatott, a tömeggyilkos nem célzott rá. Judah Samet az Élet Fája egyik helyi vezetője volt Pittsburghben. Negyven éven át volt a kórus tagja, ezért mindenkit ismert, akit aznap megöltek. A tömeggyilkos a kilencvenes éveiben járó Rose Mallingerrel is végzett. Az idős asszony minden héten Samet mögött foglalt helyet a zsinagógában. “Ha ott ültem volna előtte, én is meghaltam volna” - mondta a Forward című lapnak.
Szörnyűségek kora
1938-ban egy hatgyerekes debreceni családba született. Ortodox zsidó szüleinek kötőgyára volt a városban, aztán kitört a második világháború. Mindössze hat éves volt, amikor a nácik egy Auschwitzba induló vonatra tuszkolták őt és a családját. Mivel édesanyja tolmácsolt a Gestapónak, hasznosnak ítélték, és nem végeztek vele azonnal a németországi Bergen-Belsen haláltáborában. A kisfiúnak szörnyű dolgokat kellett átélnie: amikor például tályogos lett a feje, az orvos fájdalomcsillapítás nélkül tisztította ki a sebet. Koponyája hátsó része azóta is deformált.
Az életmentő vonat
Miután a világháború a végéhez közeledett, 2500 fogolynak felajánlották, hogy felszállhatnak egy vonatra. Samet anyja úgy döntött, megkockáztatja, mert a táborban biztos halál várna rájuk. Élete legjobb döntése volt, a Berlinbe érkező vonatról amerikaiak mentették meg őket.
A tragédia azonban nem kerülte el a családot, Samet apja pár hétre a szabadulás után meghalt tífuszban. A család ezután Izraelbe költözött. A kisfiú árvaházban lakott, mert a anyja nem tudott róla gondoskodni. Tanult, tanár lett, majd a védelmi erőknél dolgozott.
1961-ben Kanadába, majd New Yorkba költözött, ahol megismerte későbbi feleségét, Barbarát. Házasságuk után Pittsburghben telepedtek le, és kislányuk született. A 80 éves férfi egy ékszerbolt tulajdonosaként dolgozik.