<p>A sámán szó hallatán valószínűleg mindenki előtt egy hatalmas dobot verő, önkívületi állapotban kántáló ember képe jelenik meg. Ám, hogy ki is ő valójában, és mi a sámánizmus, az már kevésbé ismert. </p>
Bár vannak, akik vallásnak gondolják, a sámánizmus nem vallás, mert nincs egységes ideológiája, nincs dogmatikája és teológiája. Inkább valamiféle mágikus világképhez kapcsolt vallásos gyakorlat, amely a múlt és a jelen különböző vallásain belül megtalálható.
Klasszikusan számos szibériai nép hiedelemvilágát nevezték sámánizmusnak, de más kultúrákban is lehetnek olyan szerepet betöltő személyek, akiket a szakirodalom sámánnak tarthat.
Alapfilozófiája, hogy a létezésben minden élő, és minden kommunikál mindennel, vagyis információt cserél. Különböző mitológiákkal rendelkező népeknél fordul elő, és leglátványosabb része a szertartás, a rítus, amely összefonódik a törzsi kultuszokkal.
Sámánjaik voltak többek között a lappoknak, az obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a csukcsoknak.
Közvetítő szerepe van
Sokan keverik a sámánokat a táltosokkal, pedig a gyógyítást végző tudós/táltos és a varázslatot űző sámán között óriási a különbség. A mi őseinknek a természettudományokban jártas, tudós, gyógyító papjaik, vagyis táltosaik, voltak, akikhez hozzátartozott a tudás, a másikról való gondoskodás, a gyógyítás, a természetfölötti erők, gyógyfüvek felismerése és használata.
A sámán viszont az a személy, aki jelképesen közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa között. Legfontosabb jellemzője, hogy elő tudja idézni az eksztázist, melynek során megváltozott tudatállapotba kerül.
A szellemek választják
A szibériai eredetű sámánizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között.
Nem az lehet sámán, aki akar, mert nem a sámán kap szellemeket, hanem a természetfeletti lények választják ki őt. A sámánság jelei már megszületéskor látszanak: a megszokottnál több csonttal, vagyis több foggal – fogsorral – és több ujjal jönnek a világra.
A leírások szerint a kiválasztott serdülő korában, a nemi érettség időszakában váratlanul heveny idegbajba esik, ami hisztérikus rohamokkal, ájulásokkal, látomásokkal és más hasonló jelenségekkel jár, s néha heteken keresztül kínozza. Majd ugyanilyen váratlanul – az egyik roham idején, vagy álmában – megjelenik az őt kiválasztó szellem és bejelenti választását. Egyes népeknél fel is avatják a sámánt, aki a természetfeletti lényekkel kétféle módon érintkezhet: vagy azok költöznek belé, vagy a sámán megy a birodalmukba. Ilyen módon teljesítheti feladatait, vagyis megtudhat térben és időben távoli dolgokat, és gyógyíthat is.
Eszközei és öltözéke
A sámán eksztázisa előidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ. Fontos jellemző, hogy akkor teremtheti meg a kívánt kapcsolatot, amikor az számára szükséges, és nem kell médiumszerű közvetítőt közbeiktatnia. A sámán énekel, táncol, és a zenét nemcsak a dob verése szolgáltatja, hanem a rajta és a sámánköpenyen lévő fémfüggők, csengők megfelelő ütemű rázása is.
Sajátos viseletben végzi a szertartást. Az öltözet rendszerint állatot jelképez, agancsos, vagy szárnyas állatot. Ennek megfelelően a fején agancsot vagy tollakat hord, a lábbelijét pedig hasított paták vagy karmok díszítik. Az utóbbi esetben a köpenyujjakról csüngő sűrű szövetszalagok a szárnyakat jelzik.
Szibéria területén még ma is élnek népek, népcsoportok, törzsek, ahol működik a sámánizmus.
