Az élsportoló nőktől már megszokhattuk, hogy hihetetlen – sokszor a férfiakéval vetekedő – eredményekre képesek. Ám vannak, akiket nem az olimpiai, vagy világbajnoki dicsőség vezérel, hanem népük, vagy születési helyük adottságait kihasználva vívják ki a világ elismerését. Közülük mutatunk most be három példát.
Tarahumara futók
A Mexikó észak-nyugati területén élő indián törzs tagjai magukat Raramuriknak, azaz Gyorslábúaknak hívják. A hitük szerint minél sebesebben és messzebbre futnak, annál közelebb kerülnek az istenükhöz. Régen a vadat üldözték hosszú kilométereken keresztül árkon- bokron át, mígnem az állat a kimerültségtől összeesett. De a közlekedést is így könnyítik meg, ugyanis a lakókörnyezetük lóval és autóval sem közelíthető meg. A nők tradicionális hosszú szoknyában futnak, és menet közben karikát dobálnak. Igazi ultrafutó tehetségek, akik ráadásul nem sportcipőben, hanem gumiabroncsból kivágott saruban róják a kilométereket. Kitartásuk irigylésre méltó.
Csedzsu-szigeti búvárok
Ezen a dél-koreai szigeten élő nők, a henjók akár húsz méter mélyre is képesek lemerülni palack nélkül, két percig bírják levegővétel nélkül, naponta akár több tucatszor. Kézzel gyűjtik a tenger gyümölcseit, és ezzel táplálják a családot. Napjainkra jócskán megcsappant ennek a népcsoportnak a száma, és a többségük már 60 év fölötti. 2016-ban az UNESCO felvette a búvárnők kultúráját – mint kihalóban lévő hagyományt – a listájára.
Egyébként az első írásos feljegyzés a csedzsui búvárnőkről a 17. századból származik, a lányok 11–12 évesen tanultak meg merülni, 18 esztendősen már profiknak számítottak és télen, vagy állapotosan is folytatták. Vannak köztük 80 év fö-lötti aktív búvárok is.
Nepáli serpák
Dawa Yangzum Sherpa az első női nepáli serpa, aki nemzetközi minősítést szerzett, méghozzá a svájci székhelyű Hegyi Vezetők Nemzetközi Szövetségénél. Ilyen jogosultsága hazájában is csupán ötven embernek van.
– Óriási kihívás ez a munka, főleg egy nőnek, hiszen Nepálban ez férfifoglalkozásnak számít – mondta Dawa, akinek gyerekkori álma volt, hogy a Mount Everestet meghódítsa.
– Azt gondoltam, hogy ha az Everestre feljutok, akkor mindent elértem. De a mászás függőséget okoz, minél több csúcsot teljesítesz, annál többet akarsz. Szintén nepáli származású a női Everest-csúcstartó, Lhakpa Sherpa, akinek ma már csak a neve Sherpa, most az Egyesült Államokban él és pénztárosként keresi a kenyerét. Igaz, fiatalon még külföldi expedíciók hordáraként dolgozott. A 44 éves nő idén tavaszszal már 9. alkalommal jutott fel a világ csúcsára, és hamarosan újra neki akar vágni.
