Verona a világ egyik legromantikusabb városa és évente másfél millióan keresik fel Júlia házát és erkélyét abban a reményben, hogy szerelmük örökké tart majd. Míg az egyedülállóak abban bíznak, hogy a szerelem végre rájuk talál. Vajon van igazságtartalma a legendának? A helyszínen jártunk utána.
Ezrek írnak üzenetet
Verona központjában, a Piazza delle Erbe melletti szűk utcácskában sétálva nem nehéz kiszúrni, hogy melyik bejárat vezet a világirodalom leghíresebb balkonjához. A hömpölygő tömegen átverekedve magunkat a bejáratnál szerelmes üzenetek ezrei tárulnak elénk a falra vésve különböző nyelveken – akad köztük jó néhány magyar is.
A graffitik mellett rágóval odanyomott szerelmes levelek díszelegnek a falakon. Az udvar közepén áll a fő attrakció: Júlia bronzból készült szobra, amelynek jobb melle láthatóan fényesebben csillog, mivel évtizedeken keresztül tapogatták a turisták.
Cicitapi babonából
A hagyományok szerint Júlia jobb mellének érintése szerencsét hoz a szerelemben, sőt, ha párok érintik meg egyszerre, a legenda szerint örökre együtt maradnak. Nem meglepő, hogy százak állnak sorban előtte minden napszakban és egymás lábára taposva küzdenek egy cicisimogatásért, na és hogy fotózkodhassanak a szoborral. Így tett az orosz származású Dása is a párjával, ők is azért ejtették útba Júlia házát, mert hallottak a legendáról.
– Azért álltunk sorba, mert hallottuk, hogy szerencsét hoz és ezt nem hagyhatjuk ki, ha már itt vagyunk – mondták. Ezt a választ kaptuk a legtöbb turistától. Gyakorlatilag a fiatal pároktól az idősebbekig mindenki hajlandó kivárni a sort a szobornál.
– Mi jártunk itt 25 évvel ezelőtt, akkor is csináltunk egy fotót, ma már három gyerekünk van, és boldog házasságban élünk – mondta egy másik pár. Aki a szobornál már sikeresen kivárta a sorát, újra sorba állhat a még az előbbinél is misztikusabb erkélyhez, ahonnan néhány másodpercre ki lehet nézni, vagy esetleg egy gyors csókot váltani, mert a következő már csúnyán néz, hogy sorra akar kerülni. Az erkélyen egyébként néhány éve már esküvőket is tartanak, de ezért jó mélyen a pénztárcába kell nyúlni.
Shakespeare szereplői Vicenzában éltek
A legnépszerűbb Shakespeare- mű szereplői, a Capuleti (Capulet) és Montecchi (Montague) család tényleg létezett, de kastélyaik nem Veronában, hanem Vicenzában álltak. A Velencétől körülbelül 50 kilométerre élő két család között pedig valójában sosem volt konfliktus. A XIV. századig Veronában viszont igen gyakoriak voltak a famíliák közötti viszályok, az ellenséges családok véres csatákat vívtak a város hídjain.
Júlia képzeletbeli háza a XIV. században épült fogadóként, ma is látható a tulajdonos család címere. Az épület elhagyatott állapotban volt, amikor a város úgy döntött, megveszi és átalakítja, kihasználva a ház igazi gazdáinak, a Capellóknak, és a műben szereplő Capuletek nevének hasonlóságát. Az 1930-as években megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, amelyek során az épület gótikus ajtókat és ablakokat kapott.
Még az ikonikus erkélyről is úgy tartják, hogy utólag került az épületre és csak a XIX. században építették hozzá. A belső teret pedig jóval később, az 1990-es években hozták helyre. Ma már korhű kerámiákat, festményeket és bútorokat találhatunk bent kiállítva, amelyek azonban nem tartoztak a Capello családhoz.
Bár a legenda és a valóság egy kicsit távol áll egymástól, a romantikus szerelmesek számára kihagyhatatlan zarándokhely a márványból épült erkély. Népszerűsége ráadásul egyre nő. Aki képes elviselni a nagy tömeget, annak egyszer azért érdemes meglátogatnia, hátha tényleg szerencsét hoz...
