Máig nem tudni pontosan, miféle fenevad tizedelte a dél-franciaországi Gévaudan lakosságát a XVIII. században. A vadkant és farkast idéző sörényes bestia három évig tombolt, mire egy ezüstgolyóval végül leterítették.
Sokáig szürkefarkasnak hitték a sörényes, óriási bestiát, ami először 1764-ben bukkant fel a franciaországi Gévaudan vidékén. A feljegyzések több mint kétszáz támadást tulajdonítanak neki. Egyaránt úgy írnak a fenevadról, mint egy fajról, amit azelőtt még sosem láttak. Hasonlított farkasra, vadkanra, oroszlánra egyaránt, de sosem sikerült azonosítani. Főleg nőkre és gyerekekre támadt, és kizárólag feji és nyaki részre harapott.
Többen is lehettek
A fenevad először egy szarvasmarháit legeltető fiatal pásztorlányra támadt, aki azonban gyors lábának köszönhetően el tudott menekülni. A faluban senki nem hitt a fenevadról szóló mesében, néhány hét múlva azonban egy Emmet Marden nevű lány testét találták meg szétmarcangolva és kibelezve. Onnantól a környékbeliek kerülték az erdőt. Elterjedt, hogy nem is egy, hanem két bestia garázdálkodik. A pánik fokozódott, amikor egyre több halálesetre derült fény. Akik túlélték a találkozást a bestiával, azok tehénnagyságú, farkasszerű, izmos, sörényes rémnek írták le, óriási fogakkal, vöröses bundával, amin fekete csíkok voltak. A hír 1765-ben XV. Lajos királyhoz is eljutott – miután a fenevad nyolc emberre támadt, ám ők sikeresen elkergették –, aki komoly pénzdíjat ajánlott fel bátor vadászoknak, ha végeznek a fenevaddal.
Szökött oroszlán?
Vadászok és katonák érkeztek a környékre. A legtöbben hatalmas farkasokat lőttek ki, s azok tetemével járultak a király színe elé, mondván, sikerült leteríteniük a szörnyet. Valójában azonban egyszer sem tudták megsebesíteni, de mivel a bestia hónapokra eltűnt, a gévaudaniak megnyugodtak, hogy valahol kimúlhatott az erdőben. Ám 1767-re visszatért, de érkezett egy vadász is: egy bizonyos Jean Chastel, aki egy ezüstgolyóval megölte. Amikor felboncolták a fenevadat, a gyomrában emberi testrészek és csontok sokaságát találták. A versailles-i kastélyban XV. Lajos is szemügyre vette, de a testet nem sikerült megtartani az utókor számára: bár kipreparálták, a tetem bomlásnak indult, így nem maradt belőle semmi. Akik látták a testet, egy rettentő nagy farkashibridnek, mások egy cirkuszból szökött oroszlánnak hitték.
Hiénákat tartott
Egy 1987-es tanulmány szerint összesen kétszáztíz támadás történt, amiből száztizenhárom volt halálos, kilencvennyolc áldozatot pedig el is fogyasztott a bestia. Ezek a kutatások úgy tartják, hogy egy nagyobb masztiff fajtájú kutyáról lehetett szó, aminek a vadász Jean Chastel volt a gazdája. Az elmélet szerint csaló volt, aki a kutyára egy vaddisznó sörényét erősítette, amivel ijesztővé és golyóállóvá is tette. Mindezt igazolhatja az is, hogy a vadász állítólag hiénákat is tartott. Persze nem elvetendő elmélet, hogy a támadások valójában több állathoz, akár farkasokhoz is köthetők. Becslések szerint csak a XVIII. században több tízezren haltak meg Franciaországban farkastámadás miatt. Egy biztos: a gévaudani bestia legendája megmaradt, még szobrot is emeltek neki a Margeride-hegységben.
