Mai ésszel szinte elképzelhetetlen, hogy békeidőben Magyarországon meg kellett szenvednie annak, aki karácsonyfa mellett szerette volna tölteni a szentestét.
A Rákosi-rendszerben nem volt tiltott fenyőfával karácsonyozni, csak éppen sokszor nem lehetett kapni – főképp Budapesten és a nagyvárosokban.
– Az ötvenes években valóban nem nagyon lehetett fenyőfát kapni. Aki meg tudta oldani a beszerzést, az együtt örülhetett a családjával. Emlékszem, a nagyapám a virágboltban vett picike cserepes fenyőt, az volt a karácsonyfánk – mondta a Borsnak Tóth Eszter Zsófia történész, a Veritas Intézet munkatársa.
A szaloncukor is problémás volt. Házilag próbálták előállítani úgy, hogy felfőzték a cukrot, néha pedig ízesítették.
– Ez egyébként a II. világháborúból megmaradt recept volt. Csokis bevonatot sem mindig tudtak rátenni, enélkül csomagolták be színes papírba. A ma ismert szaloncukortól így elég messze volt – elevenítette fel a történész.
Jézus a háttérben
Az ötvenes évek elejére a szovjet diktátor, Sztálin születésnapja vált a tél főünnepévé, december 24-e pedig átalakult.
– Abban az időben a szovjet fenyőünnep tökéletes mását akarta meghonosítani a kommunista pártállam Magyarországon. Még később, a sokkal enyhébb Kádár-rendszerben is számíthatott az, aki éjféli misére ment, hogy megfigyelik, és ezt lejelentik a munkahelyén – tette hozzá Tóth Eszter Zsófia.
A Rákosi-, majd a Kádár-féle szocializmusban is igyekeztek a keresztény gyökerű ünnep eredeti üzenetét, vallásos jellegét elhalványítani. Nem Jézus – azaz a hívők szerint Isten fia, a Megváltó – születése volt a lényeg, helyette előtérbe tolták a „gyerekek ünnepe”, a fenyőfa ünnepe”, a „szeretet ünnepe” meg a „család ünnepe” vonalat. Karácsonyi ünnepség helyett tehát fenyőünnepre szóltak a meghívók a munkahelyeken, iskolákban, és ezeken legfeljebb már csak a nyolcvanas években adhattak elő betlehemezést a gyerekek. A vallásos jellegű karácsonyi énekeket pedig felváltották az ünnep szocialista értelmezéséhez passzoló dalok.
Árubőség a Skálában
– Ami az ellátást illeti, először a hatvanas évek végén, az úgynevezett új gazdasági mechanizmus bevezetése után változott jelentősen a helyzet. Akkor már a ma megszokotthoz hasonlóan hozták a fenyőfákat vidékről a fővárosba. A fa vagy a karácsonyi ajándékok megvásárlásának természetesen nem volt még olyan fogyasztói jellege, mint manapság. De az állami nagyáruházakban, a Centrumokban, a Skálákban árubőség volt karácsony előtt, meg lehetett kapni a slágerjátékokat is – idézte fel a kutató. A szaloncukorhelyzet is javult, bár a mai színes kínálathoz természetesen nem lehet hasonlítani. A Kádár-rendszerrel oly nagyon összeforrott zselés szaloncukrot a hetvenes évektől lehetett kapni abban a bizonyos nagy, fehér dobozban.
– Ekkoriban a villanyvasút és a járóbaba volt a slágerajándék, a nyolcvanas években pedig jött a Moncsicsi és a legó. Mai fejjel szinte hihetetlen, hogy utóbbinak egyetlen szakboltja volt az egész országban, a Váci utcában – emlékezett Tóth Eszter Zsófia.
Ha ötlete van vagy témát javasol, írjon!
Várjuk levelét erre az e-mail-címre: [email protected]
