Ilyen egy éjszaka a toxikológiai osztályon

„Anya meg fog ölni” – nyögi erőtlen, kásás hangon Dóri, majd újra kidobja a taccsot. A fiatal lánynak a jäger–sör–pezsgő hármas ártott meg annyira barátnője szülinapján, hogy barátai a biztonság kedvéért mentőt hívtak hozzá. Anya biztosan megszidja a lányát, hogy miért ivott eszetlenül összevissza, most azonban éppen rettenetesen aggódik. Kint vár, Dóri pizsamáját pedig beküldte a mentősökkel, mert a fiatal lány a Péterfy Sándor Utcai Kórház Klinikai Toxikológiai Osztályán tölti majd ezt az éjszakát.

Ez a ValóVilág

Dóri minden bizonnyal rutintalan ivó marad, ez a péntek este pedig mindössze egy rossz élmény lesz számára. Az 1949-ben, a világon első mérgezési osztályként alakult intézményben azonban nem mindenki ússza meg ennyivel.

Az Alsóerdősor utcában található toxikológiai osztály Budapest, illetve az agglomeráció egyetlen ilyen intézménye. A fa­lon kissé cinikus, de ettől még helytálló felirat hirdeti: ez a ValóVilág. Közel hárommillió ember tartozik ide. 

– Bárki bekerülhet hozzánk, aki valamilyen gyógyszert vesz be, vegyszert lélegez be, megissza, kontaktusba kerül a szerrel vagy kábítószert használ – magyarázza a Borsnak dr. Pap Csaba főorvos, akit egy péntek esti műszakban látogattunk meg munkahelyén.

A negyvennégy ágyas intézménybe általában olyanok kerülnek be, akik meg akartak halni, vagy csak fel akarják hívni magukra a figyelmet, de előfordulnak véletlenek is. Vannak, akik válás, családi tra­gédia miatt kerül­nek krízishelyzetbe. Ők nem akarják eldobni az életüket, csak abban a pillanatban nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Rendszerint maguk telefonálnak, hogy segítséget kérjenek. 

– Egy átlagos napon az esetek 85 százaléka tudatos mérgezés. Körülbelül huszonöt beteget veszünk fel naponta, de ez is változó. Vannak hónapok, amikor többet, van, amikor kevesebbet. Bizonyos frontok esetén többen jönnek, de erre összességében nem lehet biztosat mondani. Egyes dizájner drogok megjelenése miatt 2014-ben rendkívül sok betegünk volt – mondja Pap Csaba, miközben velőtrázó, hisztérikus sikoltozás hallatszik az egyik kórteremből. A toxikológián dolgozók már megszokták ezt a hangot. Nem is tehetnének mást. Egy középkorú, pszichiátriai beteg hölgy gyógyszerekkel próbált meg véget vetni az életének, most pedig öt ápoló sem tudja úgy lefogni, hogy vénát találjanak a karján. 

Élet és halál között

A főorvos huszonhárom éve dolgozik az intézményben. Azt mondja, azóta bizonyos szempontból sokat javult a helyzet. 

– Akkoriban sokkal veszélyesebb gyógyszerek voltak. Azokat a növényvédő szereket és rovarirtókat már kivonták a forgalomból, amelyektől meg lehetett halni. Emlékszem, nagyon féltünk, amikor jött a tavaszi permetezési szezon. A mérgezések jelentős része most már szerencsére az enyhe kategóriába tartozik. Ugyanannyi betegünk van, de az ápolási idő rövidült, kevesebb a hosszan bent fekvő. 

Van azonban az utóbbira is példa, méghozzá olyan, ami egy egész családot tesz tönkre. Ottjártunkkor már hetek óta az intenzíven fekszik egy külföldi fiú. Szülei akkor tudták meg, hogy Magyarországra szökött, amikor már élet-halál között volt. Heroinozni kezdett, majd súlyos fertőzést kapott. Újra kellett éleszteni, jelenleg agyhalott állapotban fekszik tőlünk néhány méterre. Szülei azóta hazánkba költöztek albérletbe, hogy közel legyenek a gyerekükhöz. 

A halálos mérgezések száma – a terápiás hatékonyság és a veszélyes anyagok forgalomból kikerülése miatt – nagyon alacsony. – Egy évben 7500–10 000 közötti betegünk van, és ebből 40-80 eset végződik a legrosszabbul. Ez kevesebb, mint egy százalék – magyarázza Pap Csaba. Hozzáteszi: ezeknek a betegeknek a fele ráadásul azért hal meg, mert mire az osztályukra kerül, már kihűlt. Sokan pedig nem is a mérgezés, hanem egy súlyos társbetegség miatt veszítik életüket. 

Fél órája csuklik

Az alkohol jelentős szerepet játszik, de csak kis százalékban dominál. Pénteken, szombaton mindig buli van, szilveszterkor pedig már kora délután hozzák a talajrészeg fiatalokat, de a főorvos szerint ez is kiszámíthatatlan. 

– A fél ország háromféle nyugtatót szed, ám ezek veszélytelenek. Sokszor pe­dig gyógyszer mellett isznak. Egyértelműen az utóbbi dominál, aztán van, hogy ezeknél a kábítószeresek vagy a piások vannak többen – mondja Pap Csaba. 

Éppen friss levegőt szeretnénk szívni, amikor befut a mentő. – Gyógyszert vacsorázott – mutat a hordágyon papucsban fekvő fiúra a mentős kolléga. A beteg magánál van, bár láthatóan nehezen fogja fel az őt faggató orvos kérdéseit. Megállás nélkül csuklik, miközben vontatottan mondja, elfogyott egy bizonyos gyógyszere, ezért azt a megoldást találta ki, hogy egy másik nyugtatóból bevesz egy egész levéllel. Nem új „vendégről” van szó, utoljára tavaly decemberben hozták be. Pap Csaba szerint érthetően senki sem szeret náluk lenni, de az ritka, hogy valaki a rossz élmények hatására változzon meg. Erre is volt azonban példa. – Az illető kábítószeresként hetekig élet-halál között lebegett nálunk, aztán sikerült megmenteni. Egy kolléganőm pár hónap múlva találkozott vele az osztályon, amikor egy barátját jött látogatni. Azt mondta, annyira szörnyű volt számára ez az élmény, hogy abbahagyta a drogozást.