<p>Nem csak a nőket, de a kutatókat, a pszichológusokat és természetesen a férfiakat is megosztja a kérdés: fárasztóbb-e, amit egy édesanya otthon végez a baba körül egész nap, mint a munkahelyi feladatok? </p>
Tiszta sor, hogy nem a lábukat lógatják
Legutóbb Nagy-Britanniában tették közzé egy kutatás eredményét e témában. Egy kozmetikumokat forgalmazó márka kezdeményezte a felmérést, amiben 1500 anyukát, apukát faggattak: Mit gondolnak nehezebbnek, a babázást vagy teljes munkaidőben dolgozni? A megkérdezettek mintegy 30 százaléka azt állította: egyértelműen megterhelőbb a nap 24 órájában készenlétben lenni otthon, a gyerek mellett, mint 8 órában teljesíteni a munkahelyen.
Az 1500 alanynak több mint a fele kemény munkaként értékelte a „főállású anyaságot” még akkor is, ha a nagyszülők, rokonok besegítenek. A felmérés célja az volt, hogy felkészítsék a leendő szülőket, valamint bebizonyítsák azoknak, akik úgy vélik, az otthon lévő anya nem csinál semmit, hogy ez is kemény meló.
Berni: jobban elfáradok, mint a munkahelyen
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengeren él Bernadett, aki az öt hónapos Milánnal van most otthon. Berni a nyolcadik hónapban ment el táppénzre, adminisztrátorként dolgozott a helyi gimnáziumban.
– Valóban sokkal jobban elfáradok mostanában, mint mikor dolgoztam, de nyilván úgy van vele az ember, hogy úgyis kárpótolja a kisbaba – mondta a Borsnak. – Én nem cserélném el semmire, de nyilván ilyenkor az ember szinte a nap huszonnégy órájában talpon van. Mosni, mosogatni, főzni, takarítani kell, és még emellett játszani is a kicsivel – sorolta az anyuka, aki nagyon szerencsésnek tartja magát. Testnevelő tanárként dolgozó férje ugyanis mindenben támogatja, legyen szó a baba körüli teendőkről vagy a ház körüli munkákról.
Eszter: nincs értelme visszamennem dolgozni
Berni azok táborába tartozik, akik majd szeretnének visszamenni dolgozni, sokan viszont annyira beleszeretnek az anyaszerepbe, hogy el tudják képzelni akár azt is, hogy főállású édesanyák maradnak. Ilyen Eszter is, aki néhány napja adott életet negyedik gyermeküknek.
– Én nem érzem megterhelőbbnek az otthonlétet a gyerekekkel – jelentette ki a Borsnak. – Azelőtt egy cipőboltban dolgoztam eladóként. Azt sokkal stresszesebbnek és idegtépőbbnek éltem meg, mint a babázást. Mi nagy családot szerettünk volna a férjemmel, és mindketten úgy gondoljuk, hogy három-négy gyerek mellett nincs értelme visszamennem dolgozni. Rájuk szeretnék összpontosítani, és nem idegroncsként hazajönni a munkából – szögezte le határozottan Eszter.
A férj nem segít: neki (is) ez a dolga
Miközben a férfiak egyik része büszkén mondja, hogy segít a feleségének a gyereknevelésben és a háztartásban, a másik tábornak borsódzik a háta ettől a kifejezéstől.
– Felháborítónak tartom, ha egy férfitársam azt mondja, segít – mondta a Borsnak egy név nélkül nyilatkozó, kétgyerekes édesapa. – Ezzel teljesen azt sugallja, hogy például a mosogatás nem az ő dolga, de egye fene, megszánja a párját, és megcsinálja. Nem! A férfinak is ugyanúgy ki kell vennie a részét az otthoni dolgokból, hiszen a gyereket is együtt szerették volna.
Hasonlóan vélekedik Geist Klára szakpszichológus, párterapeuta is:
– Mélyen gyökerező szemlélet, hogy csak az a munka, amivel valaki pénzt keres vagy látványosat alkot. Innen már csak egy lépés, hogy akinél a pénz, annál a hatalom, és az otthon dolgozó csak háttérember. Sajnos így a gyerekgondozás – ahogy az otthon ápolás is – méltatlanul alulértékelt. Emellett ma is dívik még a szemlélet, hogy a kisgyerek az anya dolga. Általános probléma, hogy a nő egyáltalán nem tud kikapcsolni – vázolta fel a szakember.
Két és fél állás
Néhány hónappal a brit felmérés előtt amerikai kutatók is foglalkoztak a témával. Ők 2000 embert kérdeztek meg arról, szerintük mi a megterhelőbb. A brit kutatáséhoz hasonló eredményre jutottak.
A válaszadók többsége szerint a szülőlét két és fél teljes állásnak felel meg, mivel a főállású anyukáknak a napi átlag 14 órás munkaidőből csak alig több mint egy órájuk marad magukra.
