Finomságokkal teli csizmákat találtak ma reggel gyerekek százezrei. A jóságos Mikulás a szeretet, a nagylelkűség örök jelképévé vált, pedig valódi ihletője, Szent Miklós virgácsot érdemelt volna, amiért egy vita során nem tudott uralkodni az indulatain, és pofozkodni kezdett.
Forrás: AFP
Ma valójában a IV. században élt Szent Miklós halálának évfordulóját „ünnepeljük”. A középkorban még gyerekek mutatták be szerepjátékokon keresztül a katolikus szent csodás tetteit, később felnőttek kezdtek el vörös köpenyben házról házra járni.
Az ablakba tett csizmákba ajándékokat rejtő puttonyos legendája viszont igen fiatal, nagyjából egy évszázados népszokás. A titokzatos ajándékosztó is csak 1865 óta viseli a Mikulás nevet – igaz, nálunk az 1950-es évektől Télapóként is emlegetik. De ki volt Szent Miklós, valódi csodatévő vagy egy jólelkű egyházi személy?
Szétosztotta mindenét
Szent Miklós gazdag kereskedő család sarjaként született 270-ben, a mai Törökország területén. Püspök nagybátyja már 19 évesként pappá szentelte. A svájci Sion kolostorának apátja lett, végül a törökországi Müra püspöke. Amikor megtért, szülei vagyonát szétosztotta, már életében a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezőjeként emlegették. 73 évesen hunyt el, kétszáz évvel később templomot emeltek a tiszteletére Konstantinápolyban. Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a szeldzsuk törökök, maradványait tisztelői az itáliai Bariba vitték, ott bazilika is őrzi a nagylelkû püspök nevét.
Elcsattant a pofon
I. Konstantin római császár 325-ben összehívta az első nikaiai zsinatot. Ez volt a keresztény egyház püspökeinek első tanácskozása, ami a későbbi zsinatoknak is mintául szolgált. Itt komoly egyházi vitát kellett tisztázni, nevezetesen azt, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. Miklós hithű keresztényként következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy Jézus és Isten egy azon szinten említhetők, amit a többség osztott is, de mégis pattanásig feszült a hangulat.
A legenda szerint Miklós egyik ellenlábasa, Arius megjegyzésein háborodott fel – aki eleve eretnek nézeteket vallott és tagadta a Szentháromság tanát –, mire dühében felpofozta. A váratlan közjátékot döbbent csend fogadta. Miklóst még a zsinaton elítélték, de a végére felmentették. Neve azonban nem került a zsinati részvétel aláírói közé.
Holtában is csodát tett
Számos legenda szól Miklós önzetlenségéről. Egy elszegényedett nemes hiába próbálta férjhez adni három lányát, megfelelő hozomány nélkül ezt nem tehette.
A lányokra sanyarú sors várt, megélhetési prostitúcióból kellett megélniük. Miklós titokban akart segíteni rajtuk: három éven át egy-egy arannyal teli harisnyát engedett le a kéményükön, az apának vagyona, a lányoknak férje lett. Amikor az apa elcsípte, és nem győzött hálálkodni, Miklós annyit mondott, csak Istennek tartoznak köszönettel. Egyszer, jeruzsálemi zarándokútján szörnyű vihar kerekedett a tengeren. Miklós látta, ahogy a mellettük lévő hajóról két matróz a vízbe esett.
A püspök utánuk vetette magát, a fedélzetükre húzta, és az árbóchoz kötözte őket a köpenyövének segítségével – a legenda szerint még a rudat is kiegyenesítette. Azóta a viharba keveredett hajósok Szent Miklóshoz fohászkodnak. Volt, hogy egy férfi gyermekáldást kérni indult el hozzá, de mire odaért, a püspök már halott volt. A holttestet takaró vászonból ereklyeként elvitt egy darabot, a következő év december 6-án fia született.
