Szívrohamot kapott a tanárnő Győr környékén, a mentőként dolgozó volt tanítványának is köszönheti az életét
Igenis vannak karácsonyi csodák és "kicsi" a világ - mindkét tételt bizonyítja ünnepi történetünk. Négy éve hajszálon múlt egy tanárnő élete Töltéstaván. Jeneyné Ihász Ilona és két győri mentő, Bezselics Zoltán és Lóber Máté együtt elevenítették fel a drámai pillanatokat a Kisalföldnek.
Forrás: Mészáros Mátyás
Utolsó erővel
A lap ősz elején bemutatta az országos mentési versenyen győztesként végzett két győri mentőt, Horváth Sándort és Szilbek Krisztiánt, majd kérték az olvasókat, jelezzék, ha van kapcsolódó történetük.
A töltéstavai Jeneyné Ihász Ilona jelentkezett: "Négy éve karácsonykor családlátogatás után rosszul éreztem magam. Estére ömlött rólam a víz. Szóltam a férjemnek, hogy hívja a mentőt. Küldték a rohamkocsit. Már alig lézengtem. Utolsó erőmmel azon voltam, hogy mielőbb kórházba jussak. Hogy időt takarítsak meg, kimentem az utcára. Amikor pár perc múlva megállt a mentő, az egyik volt tanítványom, Máté szállt ki a kocsiból. Neki, a kollégáinak, Zoltánnak és Péternek, a győri kardiológiai osztály munkatársainak köszönhetem az életem". A mentő személyzet harmadik tagja, Dömötör Péter gépkocsivezető volt.
Életösztön
"Az infarktus előtt ritkán voltam beteg, de amikor a baj történt, életem legnehezebb időszakát éltem. Három hónappal korábban hunyt el az édesapám, édesanyám az ápolási osztályon feküdt. A szívroham alatt működött bennem az életösztön, sok vizet ittam. A kisebbik lányom 13 éves volt ekkor, felelősséget éreztem iránta. Arra gondoltam, hogy nem mehetek el, fel kell nevelnem" - kezdte Jeneyné Ihász Ilona. "Négy éve december 27-én érkezett a segélykérő hívás Töltéstaváról, 6-7 perc alatt a településre értünk Győrből" - mondta Lóber Máté, akit magyar nyelvre és irodalomra tanított Ilona a Fekete-iskolában.
"Meglepődött, amikor egykori tanárnőjét látta?" - kérdezte a lap munkatársa. "Igen. Látszott, hogy komoly a helyzet, rögtön az ellátásra fókuszáltunk" - hallottuk a győri mentőtől.
"Jó érzés volt, hogy a volt tanítványom és a társa jött segíteni. Azokban a szörnyű percekben plusz bizalmat jelentett Máté" - hangsúlyozta Jeneyné Ihász Ilona. Majd hozzátette: "már az iskolában is kedveltem Mátét. Nem volt mintatanuló, de gyerekként is a talpraesettségét, a jó értelemben vett zsiványságát szerettem".
"Amikor szívrohamot kaptam, fejbe vágott, mennyire ingatag az élet. Erős akarattal építettem újra a lelkemet, azóta tudatosabban élek, jobban figyelek magamra. Megtanultam, hogy a legnagyobb érték az élet. Mindennap hálát adok, hogy itt lehetek. A születésnapomon köszönetet mondok Máténak és Zoltánnak. Annyit írok nekik üzenetben: köszi a szülinapot" - búcsúzott Jeneyné Ihász Ilona.
