<p>A szülők válása tönkretette a Zemplén családot. A legkisebb fiú, Dénes elkallódott, és hiába ragaszkodott görcsösen tanár édesapjához, végül a férfi is elfordult tőle. Megrázó tragédia a harmincas évekből. </p>
„Én gyűlöltem az anyámat… Én nem tudtam szeretni az anyámat. Mennyi férfi! Férfiak! Férfiak! Borzasztó volt azt látni és tudni, hogy az anyám annyi pénzét a férfiakra költötte” – mondta 1933 novemberében a Pesti Napló tudósítójának Zemplén Dénes, aki baltával megölte az édesanyját.
A mindössze 15 éves fiú megrázó gyilkosságáról hihetetlen részletességgel számolt be a hazai sajtó, még az iskolai ellenőrzőjéről is közöltek képet. A „baltás anyagyilkosról” a Kék Fényből ismert Szabó László is megemlékezett legendás könyvében, a Bűnügyi Múzeumban.
Az egész országot sokkoló bűntény 1933. november 17-én történt Budán, a Muskotály utcában. A tettes végzetes baltacsapásokat mért Zemplén Géza műegyetemi tanár elvált felesége, Heinrich Johanna fejére. Fia, Déneske rendhagyó módon, írásban vallotta be, hogy ő a tettes. „Alulírott, Zemplén Dénes tizenöt éves tanuló, baltával agyonütöttem az anyámat...” – állt azon a fehér borítékba tett, iskolai kockás papíron, amit az apjánál hagyott. Két nappal a gyilkosság előtt szökött a fővárosba a mezőtúri internátusból, mert elmondása szerint minden vágya az volt, az apjával lehessen. A tanárt mindig édesapámnak szólította, de anyja csak „anyám” volt. Szökése után mégsem az apjához, hanem Johannához ment, akivel 24 órán belül végzett. Korábban is az asszonynál lakott, de a bíróság a kémiát tanító férfinak ítélte a gyereket, aki viszont nem foglalkozott vele, hanem elküldte Mezőtúrra. Dénes valamiért mégis az anyját gyűlölte.
A család a válás után esett szét. A professzor lánya zárdába vonult, középső fia katonai iskolába került, Dénes pedig az anyjával maradt. A fiú mindig kilógott jól öltözött társai közül. „Én, a méltóságos professzor és a méltóságos asszony fia voltam a legrongyosabb és legelesettebb. (…) Anyám alsónadrág helyett a nővérem csipkés nadrágjait hordatta velem” – fakadt ki a fiú a Pesti Naplónak. A serdülőkorban lévő, ezért igen érzékeny fiúval senki sem foglalkozott, ő pedig úgy lázadt, hogy csajozott, ivott és verekedett.
A gyilkosság előtt megjelent anyjánál egy László nevű villanyszerelő, aki Dénes szerint úgy beszélt vele, mintha az apja lenne. Ez nagyon bosszantotta, ráadásul miután a férfi elment, jöttek más alakok is. Irtózatos dühvel a lelkében feküdt le. Reggel felugrott az ágyból, a másik szobában megragadta az aprófa hasogatására szolgáló fejszét, és többször az anyja fejére sújtott. A bizonyítékok eltüntetésével nem foglalkozott, rögtön meglépett a helyszínről. Az osztrák határon akart átszökni, de végül maradt Sopronban. Azt mondta, részegen akarta magát feladni, de két kis pohár után elaludt, aztán már a rendőrök ébresztették.
Dénes hiába ragaszkodott annyira az apjához. A tanár a tárgyalásokon végleg elfordult a fiától, akit egyszerűen csak „egy rablógyilkosnak” nevezett. A fiút a fiatalkorúak bírósága szándékos emberölés miatt háromévi és három hónapi fogházra ítélte. A „nemes cél, a javítás” érdekében nem tartották helyesnek a büntetés súlyosbítását.
Dénes legalább tizenöt évre számított. Hogy mi történt vele a büntetés letöltése után? Nem tudni. „...hátat fordítok mindenkinek, hátat annak, akit a világon a legjobban szeretek, az édesapámnak, a testvéreimnek, s majd kimegyek külföldre, ahol majd nem ismernek…”.
Ha érdeklik további, ehhez hasonló bűncselekmények, kattintson a szerző Facebook-oldalára!
