A színész, bábszínész 2018-ban azt fogadta meg, hogy mindent megtesz azért, hogy „zölden” élje tovább az életét. Azóta azt is a fejébe vette, másoknak is megmutatja: a világ akkor szép, ha zöld.
Dabason nőtt fel Markó-Valentyik Anna, aki a természet szeretetét szinte a génjeiben hordozza, mivel édesapja mezőgazdász, nagyszülei pedig földművelésből éltek. Már kicsi korában is szelektíven gyűjtötték otthon a hulladékot, de ennél közelebb tavaly év elejéig nem került a környezetvédelemhez. Ám akkor a munkahelyén, a győri Vaskakas Bábszínházban elhatározták, amit a színészek újévkor megfogadnak, azt nyilvánosságra is hozzák. Annában ekkor fogalmazódott meg az ötlet.
– Eldöntöttem, ha már a nagy nyilvánosság elé kerül a fogadalom, akkor az legyen egy fontos, de tartható dolog. Rengeteg szörnyű hírt lehetett hallani a környezetszennyezéssel kapcsolatban, ezért megfogadtam, hogy 2018-ban képbe kerülök, és megtanulom, mit tehetek a környezetvédelemért – mesélte el a Vasárnapi Borsnak Anna, aki azóta blogot is vezet a témával kapcsolatban, Zölden Győrben néven. Ehhez viszont kutatói munkára volt szüksége. Három hónapon keresztül csak olvasgatott, körbejárta a témát a színházi munkái mellett.
– Tavasszal rájöttem, hogy nem elég csak olvasni, a tettek mezejére kell lépnem. Első lépésként vettem egy üvegkulacsot, PET-palack helyett. Amikor lejárt a színházi évad, akkor megfogalmazódott bennem, hogy még többet szeretnék. Változtattam a szokásaimon a háztartásban is, amiről blogot kezdtem írni, hogy segítsek másoknak is a váltásban – magyarázta Anna, aki meglepődött, milyen sokan szimpatizálnak a kezdeményezésével.
Nemrég egy kutyust is befogadott, ennek köszönhetően Anna még több olyan dolgot vett észre, ami ellen tenni szeretne.
– Kutyasétáltatás közben döbbentem rá, hogy milyen sok szemét vesz minket körül az utcán. Elhatároztam, hogy minden egyes sétáltatást megspékelek azzal, hogy közben összeszedek egy zsáknyi szemetet – újságolta a színésznő, akit sokkolt a sok műanyag szemét. Onnantól kezdve, hogy elkezdett ezzel foglalkozni, tudatosan figyelte, hogy a boltokban mennyi agyoncsomagolt dolgot vesz meg az ember, ráadásul úgy, hogy a műanyag borítás perceken belül a kukában landol.
– Ez a lépcső nagyon sok esetben kikerülhető lenne, csak annyira hozzászoktunk már, hogy természetesnek vesszük. Az a tény, hogy a tudatlanságunk áldozataivá válunk, nagyon szomorú – teszi hozzá.
Anna nem meggyőzni akarja a blogja olvasóit, csak utat mutatni.
Azt elismeri, ma már szinte lehetetlen úgy élni, hogy ne szennyezzük a környezetet. De úgy van vele, amit meg tud tenni, arra nem sajnálja az energiát. Ötleteit, újításait a Zölden Győrben blogon leshetik el azok, akik szintén tenni szeretnének egy tisztább, egészségesebb, élhetőbb környezetért.
