<p>Nincs ma Magyarországon olyan, aki ne ismerné a Szamos nevet, vagy ne járt volna az egyik cukrászdájukban. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy az Európa-hírű nagyüzem a semmiből indult. Egy kitartó cukrászinas, Szamos Mátyás hozta létre.</p>
Szamos László mestercukrásszal a Kossuth téri cukrászdában találkoztunk, és a kezdetekről, különleges családi történetekről faggattuk. László két testvérével együtt beleszületett a sütemények, marcipánok, édességek készítésének világába. Nem volt kérdés, hogy mindany-nyian részesei lesznek a családi vállalkozásnak.
– Már kisgyerekként megfertőzött az a fajta szakmaiság, amit az apám mindig hangsúlyozott: a név kötelez. Ha az ember elér valamit, a szakmában felfigyelnek rá, utána nincs visszaút, mindig ugyanazt a minőséget kell produkálni. A Szamos családban erre tettük fel az életünket – hangsúlyozza László.
Minden a rózsával kezdődött
Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei fiúcska, Mátyás jó kézügyességgel és művészi vénával volt megáldva. Mindenáron el akarta kerülni, hogy lakatosinasnak adják a szülei, ezért fogta magát, testvérével felgyalogolt a fővárosba, és végigjárta a legnagyobb cukrászdákat, hátha valahol felveszik tanulónak.
– Sehol nem volt felvétel, de valaki azt tanácsolta neki, menjen el Auguszt E. Józsefhez. Ott az egyik kislánynak megtetszett az apám, és elintézte, hogy találkozhasson személyesen a mesterrel. Jó kiállása és határozottsága szimpatikus volt neki, így felvette apámat néhány hónapra – idézi fel fia, László.
Az ifjú inas sok szorgalommal és ügyességgel mindent megtanult, majd egy napon egy dán cukrász vetődött az üzembe, aki megmutatta, hogyan kell marcipánból rózsát csinálni.
– Apám elcsent egy kis marcipánt, és a műhely fölötti kis padlásszobában hajnali háromig gyakorolta. Szép formás rózsát csinált, reggel büszkén mutatta a mesternek. A nevét hamar megismerték és elismerték a szakmában. Így kezdődött a történetünk.
Parasztházból hatalmas üzem fejlődött
Az 1960-as években kezdett el a Szamos család kisiparosként tortadíszt gyártani. Úgy szállították ki a termékeket. Egy pilisvörösvári parasztházban volt egy kis üzemük. Egyetlen alkalmazottal kezdték, majd az évek során egyre bővült az üzem. 1985-re már önálló nagy műhelyük lett, húsz alkalmazottal.
– Kilenc négyzetméterből négyezer négyzetméter termelőkapacitás lett az évtizedek során. Egy régi iskolát alakítottunk át Pilisvörösváron, ez a mai műhelyünk is. Akkora volt az érdeklődés a termékeinkre, hogy nem tudtuk teljesíteni, ezért kiadtunk munkákat különböző hazai üzemeknek. A mai napig ötszáz embernek adunk munkát, ebből az anyacégben 250-en dolgoznak – hangsúlyozza László.
Kígyózó sor a fagyiért
1987-ben a Párisi utcában nyílt meg az első saját édességboltjuk, aminek olyan nagy sikere lett, hogy maguk is meglepődtek. László úgy emlékszik, ötvenméteres sorok álltak a fagylaltnál, ebből derült ki, hogy jó úton járnak. Majd jóval később, 1999-ben nyílt meg az első cukrászda a Böszörményi úton. Ma 23 üzletük van országszerte.
– Sokan megkérdezik tőlem, mi a sikerünk titka. Apám mindig azt mondta: nincs más titok, csak a minőség. Bele kell tenni az anyagot, ennyi az egész. Mindig előttem van az ő mércéje. Az egész család ezzel az elhivatottsággal folytatja az utat, amit édesapám elkezdett.
