Száz éve született a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A szakmán kívül kevesen tudják, hogy a Bessenyei család tagjai közül nem csak a legendás színész koptatta a világot jelentő deszkákat. Bessenyei Ferenc unokahúga, Emma, szintén színésznő. Nem csak színpadról, de ismerhetik például a Kisváros című sorozatból, vagy a Drága örökösökből, ahol az egyik falusi nénit, Lujzit játssza.
– Sajnos elment, 85 évesen, 2004 végén. Otthoni mécsesgyújtással emlékezünk rá, és azzal, hogy Marcsa testvéremmel kimegyünk a temetőbe. De nem akkor, amikor sokan vannak. Mi csak ketten szeretnénk megemlékezni arról, hogy most lenne százéves – mondja Bessenyei Emma, majd eszébe jut a kedves rokonról egy történet:
– Képzelje, egyszer Pécsi Ildi rendezte Hódmezővásárhelyen a Bodnárnét. Ott születtünk mindketten. Előtte Feri bátyámmal beszélgettünk, mondta, játsszam, és ha lent leszek, kit üdvözöl, kit nem. Bementem a színházba, és az öltözőfolyosón, mielőtt beléptem a színpadra, egy hatalmas fotó volt kitéve Feri bácsiról, onnan intett nekem. Komolyan olyan volt, mintha ott lett volna velem. Nem mintha, ott is volt. Minden mozdulatából tanulni lehetett, nem csak a színpadon, abból is, ahogy élt, beszélt, mozgott. Mindig átbeszéltük a szerepet, de külön nem tanított. Ő önmagában volt a példa, amire figyelni kellett.
Azt mondják, ebben a szakmában egy ilyen híres rokon egyszerre áldás és átok. Hiszen sokat lehet ellesni tőle, de az ismert név kötelez, és összehasonlítanak ha kell, ha nem. De vajon milyen volt nagybácsinak Bessenyei Ferenc?
– Abban a percben, amikor veled volt, száz százalékig csak veled foglalkozott. De ha elfordult, mert történt valami más, akkor már azzal foglalkozott száz százalékig – mesélte Emma. – Szeretnivaló, kedves, aranyos ember volt, csak annyi minden hívta, érdekelte a világból, hogy kevés ideje maradt egyvalakire. Nehéz teher, ha az ember kimondja, Bessenyei, mert aki ismerte Feri bátyámat, mindnek ő jut az eszébe. Nincs két egyforma ember, nem is lehet hasonlítgatni, de mégis mindig hasonlítgatnak. De ő Bessenyei Ferenc volt, én Bessenyei Emma. A fiatalok már nem is nagyon tudják, hogy ki volt ő. A színészek talán.
