A mai gyerekek 5–10 százaléka szenved figyelemhiányos hiperaktivitásban, vagyis ADHD-ban. Legalábbis a nemzetközi statisztikák szerint. Tényleg egyre nagyobb a baj, vagy csak egyszerűbb ezt ráhúzni mindenre?
Forrás: iStock
Szakemberek szerint a kellő türelem hiánya miatt olyan gyerekre is ráaggatják, hogy figyelemhiányos hiperaktivitásban szenved, aki egész egyszerűen csak él egy lehetőséggel. Azzal, amivel a 20-30-40 évvel ezelőtti gyerekek még nem tudtak: az olykor már túlzásba is vitt szabadságukkal.
Árulkodó jelek
A gyerek figyelemzavarával kapcsolatos vizsgálat során általában kilenc tünetet vizsgálnak. Mérik például azt, hogy mennyire köthető le a figyelme, de azt is, hogy mennyire terelhető el. Árulkodó tünet lehet az is, hogy nem tud kivárni, kifogyhatatlan az energiából, folyamatosan szaladgál, mocorog, de lehetnek gondjai a finom motoros mozgásokkal is. Például nem tudja bekötni rendesen a cipőfűzőjét vagy olvashatatlanul ír.
A Borsnak nyilatkozó gyermekpszichológus, Bojti Andrea szerint összetett a kérdés. Ő négy pontban adná meg, milyen okokra vezethető vissza a gyerek figyelemzavara, de szerinte ezek közül mindössze egynél beszélhetünk pszichiátriai gondról.
A lehetséges okok
1. Ha a pszichiátriai vizsgálat alátámasztja a tünetek alapján a problémát, akkor betegségről beszélünk. Ez esetben akár gyógyszert is kaphat a gyerek.
2. Okozhatja a figyelemzavart az is, hogy a mai gyerekeket rengeteg inger veszi körül, nem tanulják meg, hogyan kell kikapcsolódni.
3. Mivel már nincs olyan jellegű szigor az iskolákban, mint régen, nem kell egész nap vigyázzban ülniük, meg tudják tenni, hogy felállnak az órán, piszkálják a másikat vagy esetenként a tanárt.
4. Egyre több gyerek éli át már kicsiként a szülei válását, amire lehet reakció, hogy „rosszalkodik”. Ezt kiválthatja a bántalmazás vagy iskolai abúzus is.
Ezer inger
Bojti Andrea szerint meg kell tudni különböztetni az úgynevezett pszichiátriai kórképet attól, hogy valakinek éppen a hétköznapokban van gondja. Ez éppúgy igaz a gyerekekre, mint a felnőttekre.
– Az óvónők, tanárok hajlamosak rá, hogy megbélyegzik a gyereket, de nagyon sok esetben nincsen mögötte a kórkép – magyarázza a szakember. – Ötéves korig nem alakul ki az összes agyi pálya, mégis ezer inger éri addig őket. Megy a tévé, miközben nyomkodják a játékot. Ilyenkor képesek annyira felpörögni, hogy nehéz nekik kikapcsolni, nem tanulják meg, hogy ezt hogyan kell.
Nincsenek elkülönítve
A Bors által megkérdezett tanítónő, Edina osztályában is van sajátos nevelési igényű (azaz SNI-s) gyerek. Szerinte nem lett kirívóan több figyelemzavaros diák a korábbiakhoz képest, csak az integráció miatt tűnik így.
– Régen egy osztályba jártak az SNI-s gyerekek. Ha volt mondjuk A, B és C osztály, akkor általában a C-be kerültek. Most minden osztályban van ilyen tanuló. Nehéz eldönteni, melyik a jobb. A nehéz a dologban az, hogy mi nem kaptunk külön képzést arra, hogyan kell velük bánni. Nekem volt tavaly autista diákom, és én még előtte soha nem láttam autista gyereket. Melléjük gyógypedagógus kellene, amit a legtöbb iskola nem tud garantálni – fejtette ki Edina.
Több az SNI-s fiú
