<p>Az Indul a bakterház című örök klasszikus magyar film óta sok vagon átgurult már a hazai vasúthálózaton. Mára alig találni az országban bakterházat, bakterral még kevesebb esély van találkozni. Mi azonban találtunk egy működő váltókezelőt a fővárosi HÉV-vonalon.</p>
Ritkaságszámba megy a mai világban, ha még emberi kéz dolgozik gép helyett egy olyan gépesített „műfajban”, mint amilyen a vasút is. Bár egyre kevesebb váltókezelővel találkozni, még akad néhány. Olyan vasútállomás ugyanakkor, ahol ki is kell sétálni a sínekhez, és lehajolva kell a váltót átállítani, hogy jó irányba menjen a szerelvény, talán mindössze három van a fővárosban és környékén. A cinkotai MÁV–HÉV-állomás az egyik.
Ide rengeteg HÉV-szerelvény érkezik be a nap minden szakában. Óránként körülbelül negyvenszer kell kezelni az úgynevezett toronyban lévő váltók valamelyikét, amiket Cinkotán már hosszú évek óta többek között Laci is kezel. Gyermekvasutasként kezdte, akkor szeretett bele ebbe a miliőbe.
– Fentről jól belátjuk a síneket. Innen irányítjuk Cinkotán a vonatok forgalmát. A váltókat többféleképpen is lehet állítani. A legkezdetlegesebb megoldás az, amikor a váltókezelő lemegy a sín mellé, és ott állítja a váltót. Ez a módszer viszont nagyon időigényes. Itt, Cinkotán az emberi erő ugyan megmaradt, de már nem kell lebaktatni a váltókhoz, hanem a toronyból lehet állítani őket – magyarázza Laci, aki közben a gyakorlatban is megmutatja, hogyan működik ez a folyamat. Hiszen megérkezik egy Gödöllőre tartó vonat.
Fentről is tisztán látni, hogy amint meghúzza az egyik kart – hivatalos nevén emeltyűt, ami mellesleg nem tűnik túl könnyűnek –, az egyik sínpár azonnal irányt változtat odalent.
– Az emeltyűkön láncok vannak, amik lemennek az épület alá, a föld alatt pedig különböző csigákon irányt változtatva összeköttetésben vannak az úgynevezett vonóvezetékekkel, amelyek a sínpárok mellett húzódnak. Ez jut el a váltóállító szerkezetig. Így tudjuk a váltót átállítani a toronyból. Az utasok persze mindebből mit sem tapasztalnak – mondja Laci, aki látogatásunkkor éppen egy 12 órás műszak elején jár. Beszélgetésünket hirtelen egy telefoncsörgés szakítja félbe, amivel ugyan neki nincs dolga, Gábornak, a forgalmi szolgálattevőnek annál inkább. Laci közben elmagyarázza: ez a telefonhívás azt jelenti, hogy elindult Csömör felől az a vonat, aminek a bejáratát már elkezdték előkészíteni.
– Azért, hogy ne kelljen folyton nézelődni, egy berendezés jelzi nekünk, ha közeledik egy szerelvény. Ebben a különböző járműérzékelő berendezések vannak a segítségünkre, amik a sínekben vannak elrejtve – világosít fel.
Ahhoz egyébként, hogy valaki ilyen a munkakörben dolgozhasson, elég hosszú tanfolyamon kell részt vennie, és hatósági vizsgát is kell tennie. Mire szolgálatba áll, addigra már szinte rutinszerűvé válnak a mozdulatok.
