Életre kelt Kádár Jánosné, született Tamáska Mária a Vígszínházban. Kútvölgyi Erzsébet az egykori pártvezér nejét alakítja a Kádárné balladája című darabban. A művésznő végig egymaga áll a színpadon.
Nagy kihívásnak tekinti mostani szerepét Kútvölgyi Erzsébet: a Kossuth-díjas színésznő egymaga játszik a Vígszínház színpadán. Komoly kutatómunkát végzett, milyen lehetett annak az élete, aki a Kádár-korszak névadójának felesége volt.
– Természetesen beleástam magam a történelembe, de bevallom, sokkal okosabb nem lettem – nyilatkozta a Borsnak Kútvölgyi Erzsébet. – Szerencsére a szerző, Kornis Mihály olyan segítséget nyújtott, annyi információval látott el, hogy szinte magam előtt láttam Tamáska Máriát.
A színésznő tartott attól, hogy miként tudja a nézők figyelmét lekötni, hiszen cseppet sem volt biztos abban, hogy a letűnt szocializmus első számú emberének felesége, illetve annak élete izgalmas lehet a mai közönség számára.
– Már néhány előadáson túl vagyok, és elmondhatom, egyre inkább hasonlítok Máriára, legalábbis ezt mondják a nézők, akik már látták.
Sikerült a gesztusait, a mozdulatait is magamévá tennem, persze nagyon ügyelek arra, nehogy utánzásnak tűnjön, amit csinálok.
Tamáska Mária hat év házasság után, 1948-ban vált el első férjétől, és alig egy esztendő elteltével ment hozzá Kádárhoz.
– Bár csak négy polgárit végzett, hihetetlen intelligenciával rendelkezett – folytatta Kútvölgyi Erzsébet. – Problémamegoldó képessége irigylésreméltó volt. Elfogadta és méltósággal tűrte, hogy ő csak az örök második lehet a férje mögött. Megtehette volna, hogy nem dolgozik, de még akkor is munkát vállalt, amikor Kádár János már élet-halál ura volt Magyarországon. Feleségként rá is szigorú szabályok vonatkoztak, be is tartotta őket, de amikor férjével kézen fogva érkezett egy fogadásra, a protokollfőnök a haját tépte. Milyen érdekes: ma már természetes, hogy az államfők kéz a kézben érkeznek arájukkal a hivatalos eseményekre.
Kútvölgyi Erzsébet, aki természetszerűleg igyezett minél inkább átlényegülni, azt mondja: már nem görcsöl, amikor Kádárnéként lép a színpadra. Megnőtt az önbizalma, hiszen érzi: ugyan monodrámát játszik, nincs egyedül a színpadon. Tamáska Mária vele van.
Kis Kölöknek hívta leveleiben a férjét
Mementó Az öreg felesége – így nevezték a háta mögött Tamáska Máriát, az elnyomó szocialista rezsim egykori első emberének feleségét. Akár gyermekként ismerhették egymást Kádárral, mivel ugyanabba az elemi iskolába jártak a fővárosi Cukor utcába. Persze János fiú-, Mária pedig leányiskolába. Mindketten 1912-ben születtek, és az asszony csak másfél hónappal volt idősebb férjénél. Végül 32 évesen találkoztak, amikor Kádár albérletet vett ki a nő akkori férjétől, Róna Ottótól. De az a frigy ekkor már csak formálisan létezett, szó sem volt házasságtörésről. Öt évvel később a pár egybekelt. 1949 júliusában Mária már az ÁVH-nak dolgozott: emberek leveleit kellett felbontania.
Leveleiben a férjét mindig a legváltozatosabb, kedveskedő jelzőkkel illette: hívta Kis Fiamnak, Gyerekemnek, Kis Kölöknek, Papának is. Gyerekük nem született, és a kölcsönös egymásra utaltság sem tett jót a házasságuknak.
– Mária nagyon csinos, ápolt, mindig ízlésesen öltözködő, értelmes asszony volt, akivel szívesen voltam együtt – idézi a mult-kor.hu történelmi portál az egykori államvédelmis tiszt, Farkas Vladimir nyilatkozatát. Tamáskát – aki később személyzeti vezető is volt az MTI-nél – kollégái rövid időn belül megszerették, emberinek írták le.
A Borsnak korábban nyilatkozott Kádárék egykori szobalánya. Gránicz Zoltánné Ilonka akkor érkezett a Rózsadombon lévő Kádár-villába, amikor a házaspár reggelizett. Kedvesen invitálták be „jöhetnek, aranyoskáim!” felkiáltással.
Kádárék mindig kettesben nyaraltak, amikor pedig a pártfőtitkár klottgatyában fürdeni ment, a testőreit is elküldte. „Mindig tisztelettel szólt hozzánk. A felesége már más volt, gyakran és szigorúan ellenőrizte, hogy rendesen kitakarítottunk-e” – mesélte az asszony.
