<p>Bukta Imrénél jártunk vendégségben szülőfalujában, Mezőszemerén. A képzőművész a piciny falucska sajátos mindennapjait és hangulatait örökíti meg képein, az öreg Trabanton ugráló kutyákon át a kert aljában aranyló fűzfákig. Festményei a szemünk előtt keltek életre. </p>
Bukta Imre korunk egyik legelismertebb kortárs képzőművésze Budapesttől 130 kilométerre, a Heves megyei Mezőszemerén él és alkot. Autodidakta festőként indult, akkor nem vették fel a képzőművészetire, ma már ott tanít. Húszéves szentendrei alkotói lét után 2000-ben költözött vissza Mezőszemerére. Azt mondja, hogy a vidéki élet nagyon jót tett a művészetének, sokkal őszintébb lett. Az ember, a táj, a természet megörökítése mindig is jellemző volt a munkásságára. Azonban mióta visszatért Mezőszemerére, gyakran merít ihletet az ezerkétszáz lelkes falu életének mindennapjaiból. Nem klasszikus, alföldi tájképeket kell elképzelni, művei ennél jóval összetettebbek.
– Általában csendes szemlélőként figyelem a falu életét, az embereket, sokan nem is tudják, hogy milyen képeket festek. Nem ültetek be senkit pózolni a vászon elé, egy hangulatot, érzést örökítek meg. Hiszen a hétköznapi történetek is lehetnek jók, nem a téma határozza meg a kép minőségét, hanem a mód, ahogyan készül – vallja Bukta Imre.
A Kieselbach Galériában Nálunk, vidéken címmel több mint száz képét állították ki. Ha végignézzük a festményeit, egy-egy villanásra beleshetünk a kis falu mindennapjaiba. Láthatjuk a tarlón fekvő teheneket, a pipázó öreget, a régi Trabanton ugráló kutyákat, hogy milyen az élet a helyi kocsmában, házakat, fákat és kerítéseket.
Mi pedig úgy döntöttünk a kiállítás után, hogy megnézzük magunknak élőben is ezeket a helyszíneket. Bekukkanthattunk a műterembe, a mesebeli kertbe, ahol a fákat metszi, vagy éppen traktorral szánt, vet. És elkísértük egy sétára Galuska kutyával a kertek aljára, az aranyló fűzfákhoz.
– Télen általában behúzódom a műterembe és ott festek, tavasszal kitágul a tér és a szabadban alkotok, vagy építek egy installációt – mondja a művész.
Bukta Imre képviselő is a faluban, ha jár-kel az utcán, szóba elegyedik az emberekkel, megismeri őket, beszélget velük a gondjaikról és ötleteivel próbál tenni a település fejlődéséért. Művein keresztül pedig egy belvárosi galériában is átélheti bárki a vidéki élet szépségeit.
