Tapasztalatból tudjuk, míg gyermekként nem szerettünk félni, felnőttként már nincsenek ellenünkre a kísértethistóriák. Ezt jelzi az is, hogy szívesen nézünk ilyen filmeket, és keresünk fel szellemjárta helyeket.
De mi is az a kísértet, ami egyszerre riaszt és vonz minket? Egy halott személy állítólagos megnyilvánulása, testetlen szelleme vagy lelke, ami itt, a Földön marad a halála után. Minden kultúrában találhatók kísértetekről szóló történetek. A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégzetlen feladat, például egy áldozat bosszút akar állni a saját haláláért – ezt láthattuk a Ghost című filmben.
A zöld asszony átka
Bár világszerte találunk több száz éves kastélyokat, Skócia kiemelkedik a szellemjárta vidékek közül. A kísérteteket megelevenítő legendák egy része történelmi okokra vezethető vissza, ugyanis errefelé a szokottnál is több háború, területszerzési harc zajlott, s ezek véres gyilkosságokkal jártak. A helyieknek pedig meggyőződése, hogy az ősi, ezernyi titkot rejtő építményekben nem tud megnyugodni az erőszakos halált halt emberek lelke.
Az egyik leghíresebb kísértettörténet, a zöld asszony históriája Fyvie várához kötődik. A legenda szerint a nőt a férje megcsalta és bezárta a szobájába, ahol végül éhen halt. Szelleme ártalmatlan, csupán bolyongásával borzolja a kastély látogatóinak idegeit. Ám ha valaki túl kíváncsi, és a nő szobáját keresné, arra halálos átok sújt, házastársa pedig a szeme világával fizet a kíváncsiságáért. Az átoknak már két áldozata van…
Boleyn Anna szelleme
Természetesen a leghíresebb brit erődnek, a londoni Towernek is megvannak a maga kísértetei. A házasságtöréssel vádolt Boleyn Annát 1536. május 19-én, egy Franciaországból hozatott hóhér fejezte le, ezer nappal azután, hogy férjhez ment VIII. Henrik angol királyhoz. Anna holttestét a kivégzés után nagy sietve elföldelték a Towerben található Szent Péter-kápolnában. Azóta Anna kísértete időről időre megjelenik – az utolsót 1933-ban jegyezték föl –, néha körmenetet vezet a Szent Péter-kápolnában, néha egyedül bukkan föl a régi erőd valamelyik szögletében.
A legemlékezetesebb kísértése 1864 telén történt. Az egyik őrt eszméletlenül találták, és megvádolták, hogy elaludt az őrhelyén, ezért katonai bíróság elé kellett állnia. Elmondta, hogy hajnal felé fehér árny vált ki a ködből, főkötőt viselt, ám alatta nem látszott fej, és ez az alak feléje tartott. Az előírásos három felszólítás után a katona odalépett az alakhoz, de amikor a puskája szuronyával átszúrta, fény villant a puskacsövön, és ő elájult a megrendüléstől. A vádlott vallomása után még két katona és egy tiszt is tanúsította, hogy egy ablakból látták a kísértetet. Amikor aztán kiderült, hogy mind a négy esetben ott kószált a kísértet, ahol Boleyn Anna a kivégzése előtti utolsó éjszakát töltötte, az őrt felmentették.
Folytatódó csaták
Összecsapások fantomszerű jelenetei általában régi hadjáratokhoz kötődnek. Ennek oka talán az, hogy a mai célpontok már távolról lebombázhatók, míg régen a küzdelem egyetlen harctéren folyt, és a bevégzetlen ügy rendszerint hagyott maga után bolygó lelkeket, amelyek még mindig a régen elvesztett csatát próbálják megnyerni.
A franciaországi Dieppe közelében 1951 augusztusában robbanások zaja ébresztett fel egy nőt. Halk és távoli hangok voltak, ezért visszafeküdt, és meg is feledkezett róluk. Néhány éjszakával később hatalmas lármára riadt fel a menyével együtt, akivel egy lakásban lakott. Kimentek az erkélyre, és bár nem láttak semmit, tisztán kivehető fegyverropogást hallottak, férfiak kiabálását, egy alacsonyan szálló és a talajra tüzelő repülőgép dermesztő zaját, valamint nehéztüzérségtől származó robbanásokat. Semmi sem történt aznap éjjel, azonban kilenc évvel korábban, 1942. augusztus 19-én, a második világháborúban kanadai, francia, amerikai és angol csapatok erőteljes és katasztrofális csapást mértek az akkor Dieppe-ben állomásozó németekre. A csata rengeteg áldozattal, de csekély haszonnal járt – és ez felelős mindazért, amit a két nő hallott.
Menetelő hegylakók
Brit földön az utolsó nagyobb csatát 1746. április 16-án vívták a drumossie-i mocsáron (most Culloden a neve). Az egyik oldalon a hegylakók harcoltak, a másikon pedig hatalmas erőfölénnyel angol és skót csapatok álltak. A hegylakók veresége véget vetett a jakobita felkelésnek. Az egykori csatamező közelében egyesek kardcsörgést és haldoklók sikolyát hallják, illetve menetelő hegylakókat, valamint vér borította holttesteket látnak. Az egyik hegylakó kísértete pedig folyamatosan a „vereség” szót suttogja.
