Legtöbbször egy orvos úgy éli le az életét, hogy az utcán nem kerül olyan vészhelyzetbe, amelyben életmentő tudományára van szükség. Dr. Csiba Gábor sebész szerdán már tizedszerre bizonyította: civilként is helyén van a szíve.
Két baleset is történt az M3-as autópályán szerda délután Bag térségében. A 48-as kilométernél három autó ütközött össze, onnan 500 méterre négy jármű rohant egymásba. A mentők több autóval és mentőhelikopterrel siettek a helyszínre, ám az érkezésükig a véletlenül arra járó dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház volt főigazgatója tartotta a frontot.
Óriási fájdalmak
A tapasztalt baleseti sebész éppen a fővárosból tartott Miskolcra, amikor a pályán feltorlódott előtte a forgalom. A robbanásszerű ütközést nem látta, három perccel később érkezett.
– Az egyik mikrobusz az árokban landolt, egy másik az oldalára borulva, a harmadik pedig a forgalommal szemben állt meg. Amikor odaértem, éppen akkor másztak ki belőlük az emberek, de volt, aki kirepült az ütközés erejétől – emlékezett vissza a drámai pillanatokra a Borsnak a gyakorló orvos.
Dr. Csiba Gábor szerint 8–10 ember szenvedett különböző sérüléseket. Voltak, akik karcolásokkal megúszták, de három súlyos sérültről is gondoskodnia kellett.
– Az egyiküknek nagyon komolynak tűnő mellkas-, medence- és koponyasérülései voltak, de a társai is súlyos sérülésekkel feküdtek. Az ő állapotukat stabilizálni kellett. Ugyan az eszméletüknél voltak, de nem tudtak összefüggően kommunikálni, óriási fájdalmaik voltak. A balesetre és a nevükre sem emlékeztek – mesélte a Borsnak a szakember, aki a helyszínen maradt, s nyugtatta a szerencsétlenül jártakat a mentősök érkezéséig.
Megtalálja a baj
– Két mentőhelikoptert és hét mentőautót riasztottunk a balesethez. A kollégák hat sérültet szállítottak kórházba, a két legsúlyosabbat – egy nőt és egy fiatal lányt – helyszíni ellátás után mentőhelikopterekkel vitték a budapesti baleseti sebészeti ügyeletre – közölte a Bors megkeresésére Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője.
A 64 esztendős Csiba doktor 18 évig volt a miskolci megyei kórház vezetője. Baleseti sebészként rengetegszer bizonyította a szaktudását a kórházi körülmények között. És bár ő sosem kereste, de valahogy a civil életben is mindig megtalálták a vészhelyzetek. A mostani „jó cselekedete” immár a tizedik volt a sorban.
– Egyszer egy epilepsziás kislány súlyos rohamot kapott a környéken, amiből nem tudott kijönni. Biztosítottam a légutat, hogy ne fulladjon bele a hányadékba. Sikerült visszahozni őt, be is került a kórházba, de sajnos ott életét vesztette. Egy másik kislányt is sikerült újraélesztenem, aki egy miskolci villamos mögül lépett ki egy kocsi elé. Nagyon súlyos sérülései voltak, sajnos ő is meghalt pár nap múlva a kórházban – mondta a számos szakmai elismerésben részesült orvos.
Biztos kéz, hideg fej
A tragédiával végződött történetek mellett természetesen jócskán akadt pozitív is, többen meg is köszönték neki utólag az életmentést.
– Kocsival álltam egy kereszteződésben, amikor előttem feldőlt egy biciklis. Súlyos infarktusa volt, újra kellett élesztenem. Miután kijött a kórházból, megköszönte. Egy másik biciklisen pedig azután segítettem, hogy fejre esett, s koponyasérüléseket szenvedett.
Mint mondja, civilként, műtőstáska híján csak a kezeire és a fejére tud hagyatkozni, ilyenkor minél gyorsabban mérlegel, hogy a legjobb és legszakszerűbb ellátást tudja nyújtani.
