Mittó Gabriella életét gyökeresen megváltoztatta egy jónak hitt rossz döntés, amikor 2012-ben beleesett abba a hibába, hogy egy szaporítótól vásárolt kiskutyát. Választásának következményei miatt kezdett komolyabban foglalkozni az állatvédelemmel, majd az állatmentéssel. Azóta már több mint negyven mentett kutyával és cicával osztja meg otthonát.
Ugyan szinte egy szabad perce sincs, imádja, amit csinál, mára pedig profeszionális szinten űzi az állatmentést. Emellett pedig gyakorlatilag egyedül, önerőből oldotta meg, a helyiek által már kezelhetetlennek tartott erdőkertesi kóbor kutya problémát.
Hogyan indult a Befogad-Lak állatmentő szervezet?
– Amikor elkezdett növögetni a 2012-ben vásárolt kiskutyánk, akkor kiderült, hogy a yorkie, az nem yorkie. Egy csomó betegsége volt, és el is pusztult fél évesen. Mi azt hittük, akkor naivan, hogy tenyésztőtől vettük, de sajnos egy szaporító volt. Ekkor határoztam el, hogy én többet nem veszek kutyát, hanem inkább megpróbálok menteni. Az első mentett kutyusunk egy bichon volt, nagyon rossz körülmények közül, az aluljáróból mentették. Szőre se volt, de szépen helyrejött. Aztán kellett neki egy társ, sikerült befogadni még egyet. Végül pedig az önkormányzat keresett meg, hogy tudok-e segíteni, mert tudták, nekem mindig több kutyám volt. Innen már nem volt megállás. 2015-re több mint tíz mentett kutyám volt, és még mindig csak hozták és hozták a kidobott, megunt állatokat. Civilként ez borzasztó nehéz, anyagilag nem lehet bírni. Ekkor határoztam el 2015-ben, hogy létrehozom a Befogad-Lak alapítványt.
Hány kutyátok van jelenleg?
– Harminchét, ebből tizen-egynéhány kistestű lakáskutya. Ezeknek a nagy része mind azért került hozzánk, mert elrontott, kezelhetetlen állatok, vagy idősebbek. Nem is nagyon lehet őket örökbe adni sajnos.
Vannak nehezebben örökbe adható fajták?
– Az édes, cuki-muki kölyökkutyák hamar gazdira lelnek, de az idősebb, vagy a játszótéri keverék kutyusok szinte sose kerülnek szerető családhoz. A másik nagy probléma a bull típusú kutyákkal szembeni előítéletekkel van. Sokan félnek tőlük, mert nagyon rossz a hírük, pedig a legtöbbet szinte kenyérre lehet kenni. Való igaz, hogy őket körültekintően kell nevelni, iskolába járatni, nem valóak mindenkinek. Van, hogy valaki kifejezetten bull kutyát keres, nekik legtöbbször azért nem adjuk oda, mert harcoltatni akarják.
Másfajta állatoknak is nyújt menedéket a Befogad-Lak?
– Igen, van kilenc cicánk is. Borzasztó nagy a szaporulat, emiatt rengeteg a kidobott, sorsára hagyott állat is. A cicát sem hagyhatjuk az út szélén. De van mellettük két vadászgörényünk, amiket kidobtak egy szántóföldön, mert megunták őket.
Miért van ennyi kóbor állat?
– Az a baj, hogy sok ember, amikor hazavisz egy kisállatot, úgy van vele, hogy biztos lesz majd valami maradék, amit odaadhatnak neki. De nem gondolnak bele, hogy azt az állatot oltatni, chipeltetni kell, ami kötelező. A másik nagy probléma az ivartalanítás. Sokan még mindig a legendákban hisznek, és nem hajlandóak megműttetni az állatokat, pedig a legtöbb halálos betegség, – mint például az emlődaganat – kiküszöbölhető lenne így. Enélkül ez az eszméletlenül nagy szaporulat egyszerűen nem megállítható.
Mi lenne a megoldás?
– Szervezek ivartalanítási akciókat, főleg olyanoknak, akik nem engedhetik meg maguknak ezeket a költségeket. Van, hogy inkább kifizetem zsebből, mert nekem hosszú távon még mindig jobban megéri. Ezenkívül járunk a helyi általános iskolába előadásokat tartani.
Mikor lesz kész egy állat az örökbe adásra?
– A mi alapítványunktól nem megy ki kutya úgy, hogy nincs ivartalanítva, chipelve, minden kötelező oltással ellátva. Ezt mi álljuk, ami évente legalább másfélmillió forint állatorvosi költséget jelent. Ezenkívül nagy hangsúlyt fektetünk a rehabilitációra, szocializációra.
Mi alapján derül ki, hogy valaki lehet-e gazdi?
– Bemutatkozó leveleket várunk a leendő gazdáktól: ha elvisznek egy állatot, előbb utána járunk, kik ők, mik ők, milyen körülményeket tudnak biztosítani az ebnek. Mindig én viszem az állatot az új gazdihoz, ez nálam feltétel. Így van még egy utolsó esélyem visszafordulni.
Követed az örökbefogadott kutyák sorsát?
– Igen, örökbefogadási szerződéssel adjuk őket oda, amiben szerepel az elő és utó kontroll. Menhelyre vagy gyepmesteri telepre nem adhatja, de másnak is csak úgy, hogy minket előtte értesít róla, és megfelelőnek tartjuk az új gazdit. Volt sajnos olyan, hogy pár hét múlva vissza kellett hozni a kutyát. Soha nem az állat hibája, ha visszakerül a menhelyre.
Hogyan lehet ezt bírni?
– Ez nagyon nehéz, csak hivatástudatból és szeretetből lehet csinálni, máshogy nem megy. Mi a párommal csináljuk ketten. Öt éve nincs életünk, nem voltunk nyaralni, mindketten dolgozunk főállásban is. Szerencsére sok a támogatónk, mert mindannyiunk érdeke, hogy ne legyenek kóbor állatok.
Mit terveztek a jövőben?
– Sajnos olyan nem lesz, hogy nem találunk kóbor állatot, ezért a bővítésen gondolkozunk. Idén már mi is jogosultak vagyunk az adó 1%-ra, ezért nagyon bízunk benne, hogy összejön annyi pénz a támogatóinktól, hogy a fejlesztéseket megvalósíthassuk.
Ha támogatni szeretné a Befogad-Lak-ot, esetleg kutyát fogadna örökbe, az alapítvány honlapján számos gazdira váró kutyust és cicát talál, amik alig várják, hogy végre szerető otthonra leljenek.
