Naponta eljár úszni és szívesen kirándul, mégis a gyerekekkel való törődés kapcsolja ki igazán. Példaértékű, amit a 72 éves Zsazsa csinál.
Cserny Zsuzsanna úgy döntött, nem dől hátra a nyugdíjaséveiben sem. Szerinte a szellemi és a lelki egészség megőrzéséhez aktívnak kell maradni. Mindig is jól kijött a gyerekekkel, és nyugdíjasan szembejött vele a lehetőség: szupernagyi lett. Ehhez ősz fejjel visszaült az iskolapadba, rengeteget tanult, képezte magát, még az online világ rejtelmeivel is megismerkedett.
– A tévében láttam egy riportot Sárközy Erikával, aki arról beszélt, hogy szerveznek a nyugdíjasok számára egy hivatásos nagyszülőtanfolyamot. Ahogy néztem, tudtam, ez az én utam – mondja a kecskeméti asszony. – Komoly előadások voltak, tanultunk újraélesztést, pedagógiai alapismereteket, és Facebookoztunk is.
Zsuzsanna két éve él egyedül, miután férje meghalt. Fia és családja már korábban elköltözött, ritkán találkoznak, kellett valami, ami nap mint nap lefoglalja. Szerencséjére pont Kecskeméten indult el a tanfolyam, és a sikeres vizsgák után sok megkeresést kapott segítségre szoruló szülőktől. Zsazsa az érdeklődő családokhoz először elmegy pár próbaalkalomra, hogy lássák, elfogadják-e őt a gyerekek, kialakuljon a bizalom a szülőkkel.
Jelenleg négy családnál pótnagymamáskodik. Az egyikhez például heti háromszor jár, vigyáz a 10 hónapos Ádira, míg édesanyja elmegy a bölcsődébe a nővéréért, elintézi az ügyeit. Egy másik családnál hétvégén segít. Elszórakoztatja az 1 éves Simit és két testvérét, a 9 esztendős Bendegúzt és a 11 éves Nimródot. Játékosan tanulnak az életről, olyan dolgokról, ami őket érdekli. Például megbeszélik, felnőttként mennyit kell ahhoz keresniük, hogy lakást, kocsit vehessenek. A gyerekek nagyon szeretnek vele lenni, felnéznek rá, tisztelik, Zsazsának pedig feltöltődés velük foglalkozni.
– Már csinálom egy ideje, és ez egy remek dolog. Átlagosan napi négy órát dolgozom, így van mellette szabadidőm, el tudom intézni a dolgaimat, eljárok úszni – meséli Cserny Zsuzsanna, aki fia kérésére vonult nyugdíjba, előtte 20 évig vállalkozó volt. Egy kis rövidáruboltot vezetett, de idővel már nem volt akkora a forgalma, és a fia úgy látta, már nem csinálja szívből. Idővel ezt ő is belátta, de otthon ülni nem tudott. Társalkodónőként eljárt másokkal színházba, nyáron óvodások táboroztatásában vállalt önkéntes munkát. Most a szupernagyi programban találta meg a lehetőséget.
