Már kevesen tudják, milyen kiváló futballista volt Ladinszky Attila, aki 1971-ben a magyar B válogatott túráján disszidált. 1998 óta él ismét Budapesten.
Állítólag ötven dollárral a zsebében disszidált. Merre vitt az útja?
Belgiumból hamar Németországba kerültem. Szerencsére a magyar szövetség elfelejtett eltiltatni az UEFA-nál, így amikor Ernst Happel, a holland Feyenoord osztrák edzője szerződtetni akart, nem volt akadály. „Akinek ilyen bal lába van, mint magának, annak nincs szüksége a jobbra” – mondta rólam Happel. Sok góllal háláltam meg a bizalmát.
Bajnoki cím Hollandiában, aranyérem Belgiumban az Anderlechttel, történelmi Betis-gól a Real Madrid elleni győztes meccsen. Melyikre a legbüszkébb?
Nem tudok különbséget tenni. Ma is úgy emlékszem az összes gólomra, mintha tegnap szereztem volna.
Hat országban játszott, és csak kevés hiányzott, hogy meglegyen a hetedik is.
Igen, Görögország. Puskás Öcsi bácsi volt a Panathinaikosz edzője, és már minden el volt intézve, ám 1974-ben jött a katonai puccs, és minden külföldinek mennie kellett. Pedig azok voltak karrierem csúcsévei.
Noha nem élt túl sportszerűen...
Sosem tagadtam. De a ramazurik akkor jöttek, amikor befejeztem a focit. A nők juttattak a tönk szélére. Volt, hogy a közös otthonból az asszony még a csillárokat is elvitte. Szerencsére az Anderlecht elnöke adott kölcsön. Mindig felálltam a padlóról.
Igaz, hogy egy üveg whisky, húsz sör és három doboz cigaretta volt a napi fejadagja?
Igen. Ünnepelt sztár voltam Sevillában, a báromban sikk volt velem koccintani. Miután visszaköltöztem Belgiumba, folytatódott az éjszakázás: ott is lett egy éttermem, sok híresség megfordult nálunk.
Barátság fűzi Eddy Merckxhez, a valaha élt talán legjobb kerékpároshoz. Hogyan ismerkedtek meg? Az Anderlecht öregfiúknál találkoztunk. Nem csak gyors volt, mint a villám, rendkívül empatikus, jó haver is. Ha Brüsszelben járok, mindig szakítunk időt egy pohár italra.
Több mint tíz éve hazajött. Miért?
Mert a hölgy, akivel üzemeltettük a brüsszeli éttermet, az anyukája betegsége miatt arra kért, adjuk el a boltot, és jöjjünk haza. Megtörtént. Én itthon vagyok, ő azóta ismét valahol Belgiumban él. De minden rosszban van valami jó: öt éve egy kortyot sem iszom.
Annyira megrázta az újabb csalódás?
Nem, az orvosok ijesztettek meg. Azt mondták, anatómiai csoda, hogy még élek, annyira gyenge a szívem. Választhattam: pia vagy élet?
Az utóbbira voksolt.
Öt éve élem a magyar nyugdíjasok olykor szürke, de nem unalmas életét. Járok meccsre, s boldog párkapcsolatban élek Bodor Ágnes iparművésszel. Nincs hiányérzetem, másnak négy élet sem lett volna elég ahhoz, amit átéltem.
