<p>Azonosították az ötvenes években mártírhalált halt Boldog Sándor István szerzetes földi maradványait.</p>
A szakértői vizsgálatok bizonyították, hogy a csontok az 1953-ban mártírhalált halt szalézi szerzetesé. Koponyáját és két lábszárcsontját ásták ki a budapesti Új köztemetőben. Sándor István 1914-ben született, Szolnokon, egy szegény család első gyermekeként. Később, 22 éves korában Pestre költözött a jobb megélhetés reményében.
Ekkor került kapcsolatba a szalézi renddel, akik főként árva és szegény gyerekek nevelésével foglalkoznak. Sándor István is csatlakozott hozzájuk és főleg hittant oktatott a fiataloknak. Tanítványait annyira fontosnak tartotta, hogy amikor menekülnie kellett volna az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) elől, inkább maradt és folytatta a tanítást, végül a halált is vállalta hitéért.
Boldoggá avatást bárki kezdeményezhet, a jelölt halálának helye szerint illetékes főpásztornál, ha eltelt öt év a halála óta. Vértanúként meghalt személy esetén a boldoggá avatáshoz bizonyítani kell, hogy az illető életét áldozta Krisztusba vetett hitéért, ahogyan Sándor István is tette 1953. június 8-án.
Az ő boldoggá avatását a katolikus egyház kezdeményezte, majd 2006. május 24-én egyházmegyei szinten elindult az eljárás. Ferenc pápa 2013. március 27-én engedélyezte Sándor István boldoggá avatási dekrétumának kihirdetését. Boldoggá avatására pedig 2013. október 19-én került sor. Maradványait egy szalézi templomban helyezik örök nyugalomra.
Esterházy boldoggá avatása
Hivatalosan is megkezdődött Esterházy János boldoggá avatási pere Krakkóban. Az ünnepi szentmisét Cserháty Ferenc, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspöke mutatta be, Esterházy János boldoggá avatásáért és az élethagyatékához fűződő négy nemzet – csehek, lengyelek, szlovákok és magyarok – közötti megbékélésért. Esterházy 1957-ben, Csehországban halt mártírhalált.
