<p>Nagyot téved, aki azt gondolja, hogy egy vonaton a pilóta és a mozdonyvezető egy és ugyanaz a személy. A laikus nem lát különbséget a két szó közt, ám a vasúton ez két külön munkakör. A pilótának azokon a szerelvényeken van nagyon fontos szerepe, amelyeken a mozdonyvezetőnek egy adott szakaszon nincs helyismerete.</p>
Forrás: Bánkúti Sándor
Csukódik a vezetőfülke ajtaja, a mozdonyvezető elfoglalja kényelmes, puha, karfás székét. Előtte az átlagember számára áttekinthetetlen, konyhanyelven csak gomboknak és karoknak nevezett kapcsolók sora. Az induláshoz szükséges mozdulatok rutinszerűek, az viszont nem mindennapos, hogy a MÁV-Start mozdonyvezetője, Feri nincs egyedül. Ezúttal egy pilóta is csatlakozik hozzá a dízelvonat fülkéjében, ami a fővároshoz tartozó Cinkotáról Csömörre tart a H8-as HÉV-vonalon. Egyedül nem is indulhatna el, ugyanis Ferinek ezen a szakaszon nincs helyismerete, ahogy a vasutasok mondják, nincs vonalismereti vizsgája.
A kettő egy egész
A pirosra festett dízelmotorvonat a reggeli csúcsban közlekedik ideiglenesen éppúgy, ahogy napközben egy másik a Csömör–Kerepes szakaszon. Ott, ahol az elmúlt harminc évben nem járt menetrend szerint vonat, mivel nincs felsővezeték. A Desiro dízelvonatnak azonban ez nem akadály. A Budapest és Hatvan közötti vágányzár miatt járnak most ezek a kiegészítő MÁV-szerelvények a H9-es HÉV-vonalon, mert a H8-as vonalra átirányított HÉV szerelvények sűrűbb, akár hét és fél perces követéssel járnak.
– Erre a szakaszra nekem nincs vizsgám, vezetni vezethetem a mozdonyt, de egyedül nem közlekedhetek vele, csak a nagyvasúton. Én alapvetően a Déli pályaudvari vonalakon járok – meséli a 7.18-as indulás előtt Feri. Az együttműködésükre azért van szükség, mert Zsoltinak, a pilótának viszont nincs típusvizsgája a Desiróra. Kiegészítik egymást, úgyis mondhatni, ketten alkotnak egy egészet.
Éberség!
Haladva Csömör felé, feltűnik, hogy rövid időnként – egészen pontosan, mint megtudjuk, 1550 méterenként – csörgés hallatszik, ami akkor hagy alább, amikor Feri megnyom a lábával egy, a gépkocsikban lévő, fékhez hasonló pedált.
– Ezt éberségi berendezésnek hívjuk – mutatja Zsolti, a pilóta. – Ez a vezető cselekvőképességét ellenőrzi, vagyis azt, hogy jelen esetben Feri ébren van, jól van, figyel-e, teszi-e a dolgát. Ha a vezető nem kezeli, akkor azt feltételezi a rendszer, hogy rosszul van, nem cselekvőképes, és megállítja a járművet.
Zsolti közben erősen fülel, ugyanis rádión keresztül kapta az információt, miszerint az egyik átjáró mellett munkálatok folynak.
– Az is a pilóta dolga, hogy erre figyeljen. Mivel neki van helyismerete, ő azonnal tudja, hogy a hirtelen jött figyelmeztetés pontosan hová szól. De előfordul az is, hogy a sebesség betartására figyelmeztetem a vezetőt – néz Ferire Zsolt.
Van határ
A sínek mellett a sárga háromszögben a négyes szám például azt jelenti, hogy ott negyvennel lehet menni. Ha a vezető e fölé megy, a pilóta kötelessége szólni, de nyilván a mozdonyvezető is igyekszik minden jelzésre – amiből nincs kevés – odafigyelni.
– Ezen a szakaszon legfeljebb 50 kilométer/órával lehet menni, de egyébként a HÉV-ek maximális megengedett sebessége hatvan – magyarázza Zsolti, aki nem ma kezdte a szakmát. Gyermekvasutasként állt szolgálatba tízévesen, és ugyan van egy másik szakmája is – főszerkesztő egy városi televízióban –, szabadideje nagy részében biztos, hogy a vonatok körül lehet megtalálni. Ahogy a legtöbb gyerekvasutas, ő sem tudná elképzelni az életét a vonatok nélkül.
