Ha 1980-ban a kenupárosok 500 méteres döntőjében versenyző Foltán László nincs résen, aranyérem nélkül zárta volna a moszkvai olimpiát kajak-kenu válogatottunk.
– Párom, Vaskuti István azt hitte, már a célban vagyunk, én viszont láttam, hogy hátravan még 12 méterünk, ezért húztam kettőt, így vertük vissza a példátlanul hajrázó románokat – emlékezett vissza a 66 éves Foltán, aki véletlenül került a kenusok közé: 17 éves korában a BSE azért hívta, mert az egyesületi pontverseny miatt kellett még plusz egy fő. S miután egy kenus túra éjszakáján a hajó alatt aludt, hajnali négykor kipattant a szeme, és lenyűgözte a napfelkelte, végleg eldőlt a sportágválasztása. Egy idő után pedig megkerülhetetlen klasszissá nőtte ki magát, az ötkarikás mellé három vb-aranyat is begyűjtött.
– A honvédos Vaskuti a BSE-sekkel készült évekig, majd közös hajóba ültünk. 1979–1980 telén nem utaztunk ki a többiekkel a kubai, mexikói meleg vizes edzőtáborba, hanem a szeles, fagyos Dunán készültünk. Amikor a vetélytársak hazajöttek, a válogatón porrá zúztuk őket – folytatta.
Ám így is veszélybe került a moszkvai utazása, mert amikor a többiek az olimpiai esküt mondták, egyik vezetőjük neki ezt megtiltotta. Legendás szókimondása miatt olimpiai győzelme után egyesületi elnöke, Déri Róbert megsúgta, se kocsira, se lakásra ne számítson. Foltán 1984-ben hallotta, a szocialista országok bojkottja miatt nem indulnak Los Angelesben, ezért leállt, és inkább akkoriban született kisfiát dajkálta.
– A rendszerváltás után Újpesten edzősködtem, és olyan morális visszásságokkal szembesültem, hogy inkább testnevelőtanári pályára léptem, noha Kínába is hívtak edzőnek. A pedagógusi fizetésemből tengődtünk a családdal, árokásást, villanyszerelést vállalva neveltem fel két gyermekemet. Egyszer annyira megszorultam, hogy 25 ezer forintért csaknem eladtam az olimpiai aranyérmemet. Számos mélyütése közül kiemeli az 1991-est: az alapításának 50. fennállását ünneplő honi szövetségi ceremónián valamennyi olimpiai bajnok emléktárgyat kapott, ő azonban kimaradt a szórásból.
– Ezt látva a néhai olimpiai bajnok kajakos, Fábián Laci bácsi felkiáltott az első sorból: Fiúk, Foltánnak nem adtok? Az akkori főtitkár, a parlament volt KISZ-titkára ezt válaszolta: „Neki?! Neki mire föl?” Most Csillaghegyen éldegél olimpiai bajnoki járadékából és tanári nyugdíjából, és büszke arra, hogy tíz éven keresztül barátjával rendszeresen a Hősök terén emlékeztek Hunyadi Jánosra, aki 1456-ban Nándorfehérvárnál tönkreverte a törököt.
– A szocializmus elvtársai ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Ma már az sem érdekel, hogy a moszkvai sikerünk után engem meginterjúvoló neves tévés pár nappal később Budapesten nem fogadta a köszönésemet – teszi hozzá.
