Az őseink által munkára kitenyésztett kutyák a városi körülményekhez is jól alkalmazkodnak. Talán az ilyen tartás lesz a vesztük?
Forrás: iStock (képünk illusztráció)
Ki hallott már olyan kuvaszról, ami elfut a betörő elől, vagy puliról, amit nem érdekelnek a birkák? Márpedig egyre több így viselkedő ősi magyar kutyafajta van, mert sokan csak üzletet látnak az ebekben és nem figyelnek oda arra, hogy olyan négylábút válasszanak tenyészállatnak, ami bír az ősi tulajdonságokkal.
– Az egyes kutyafajtákat nemcsak a küllemük jellemzi, hanem a habitusuk is. Ha hagyjuk kiveszni a magyar fajtákból azokat a tulajdonságokat, amikért őseink kitenyésztették, akkor valójában azzal a kipusztulás vár rájuk – vallja Pásztor Antal magyarkutyafajta-tartó.
– Sajnos kevés tenyésztő van, aki odafigyel arra, hogy a kutyák a fajtájukra jellemző hagyományos vérmérsékletüket is továbbvigyék, sokkal inkább a versenyeken pontozott külső szempontoknak igyekeznek megfelelni.
– Azzal, hogy törzskönyves kutyát veszünk, támogathatjuk a tenyésztőket, ugyanakkor fel kellene ismerni, hogy itthon is vannak olyan kutyafajták, amik megfelelnek az igényeinknek, és tarthatók akár városi körülmények között is, megfelelő időráfordítással. A komondor jó őrző-védő, terelők pedig a pulik, pumik – fűzte hozzá Antal, aki maga is több magyar kutyafajtával dolgozik.
Fontos, hogy az ősi magyar terelőkutyákból ne akarjunk „ölebet” csinálni. Ha városban élünk velük, akkor vigyük őket agilityzni, és keressünk nekik olyan feladatokat, amelyek táplálják ősi ösztöneiket és tulajdonságaikat.
Kuvasz
Még bizonyítékot is találtak arra, hogy ősi fajta: a Keszthely melletti Fenékpusztán végzett ásatások során a honfoglalás kori leletek között talált kutyacsontokról kiderült, hogy a kuvasz ősétől származnak. Főként őrző-védő szerepre tenyésztették ki a pásztorok, de gyakran használták medvevadászatra is. Mátyás király szintén kedvelte ezt a fajtát, hajtóvadászatokon vetette be őket. Megjelenése nemességet, erőt, bátorságot sugároz, akár egy királyé.
Komondor
Az egyik legősibb magyar kutyafajta, feltételezések szerint a kunok lakta vidékeken lehetett pásztorkutya.
Elsődleges feladata nem a terelés volt, hanem a nyáj őrzése, hiszen gazdálkodó felmenőink legnagyobb értéke az élő állat volt. Fehér színe sem véletlen: így tudták megkülönböztetni éjjel a ragadozóktól. Többször került már a kihalás szélére ez a faj, de ennek ellenére megőrizte ősi tulajdonságait, a bátorságát, a hűségét és méltóságteljességét.
Pumi
A puli és a juhnyájakat kísérő terrier jellegű kutyák keresztezésével jött létre a pumi, ami a kilencvenes évekig szinte ismeretlen faj volt.
Terelésre tartották leginkább, de a mai tartási körülményekhez is jól alkalmazkodott. Kutyás sportok közül főleg az agilityben jeleskedik, a pumi négy lábon járó energiabomba. Szőre folyamatos ápolást igényel és rengeteget kell mozgatni. Mindig van mondanivalója, ugatós fajta.
Mudi
Méltatlanul az egyik legkevésbé ismert pásztorkutya, így az egyik legritkább is. Sokáig nem is ismerték el kükön fajtának.
A második világháború végére majdnem teljesen kipusztult. Pedig nagyon értelmes, mozgékony kutyafajta, csak úgy issza gazdája szavait. A fajta törzskönyve még ma is nyitott, nincs pontos standardje. A betegségekkel szemben igen ellenálló. Régen hajtókutyaként használták, ma már agilityzni, egyéb ügyességi játékokra is szívesen viszik.
Puli
Régen olyan nagy becsben tartották a pásztorok a pulit, hogy akár egy marhát is adtak egy jól teljesítő kutyáért.
A szabad tartás rideg körülményeihez jól alkalmazkodott a fajta, ami önálló munkavégzésre is alkalmas. Családszerető, a gyerekekkel jól kijön, viszont önérzetes és sértődékeny. Elbűvölő külleme miatt manapság újra népszerű házi kedvenc.
