Tulajdonképpen csak repülőgépet nem vezetett és ejtőernyővel nem ugrott az alig látó énekesnő. De ami késik, nem múlik.
Az énekesnő egész életében arra törekedett, hogy ugyanúgy élhessen, ugyanúgy bánjanak vele, mint a látókkal. Egyetemre jár, konditeremben edz, fellép a világ másik felén. De az, hogy Agárdi Szilvi bowlingozik, mégiscsak túlzás, nem?
– Elhatároztam, minden olyat megosztok a követőimmel, amit eddig nem – mondja Szilvi. – Azt gondoltam, jaj mit szólnak majd az emberek, ha fehér botot fogok a kezembe? Nem látják majd bennem a nőt, inkább sajnálnak. A sajnálkozást el akartam kerülni. Az utóbbi fél évben mégis erős késztetést éreztem, hogy megmutassam, hiszen hozzám tartozik. A bottal együtt vagyok az, aki. Amikor futni mentem, akkor az egyik kezemben a kulacs volt, a másikban a fehér bot. Csak egyszer kiabált rám egy férfi, hogy álljak meg, mert éppen előttem ment át az úton egy süni. Annyira cuki volt. A közösségi médiát elárasztják a szétretusált, luxuskörülmények közt készült képek, de szerintem az emberek szomjaznak a valóságra. A fehér bot hozzám tartozik, fogadják el, legyen ez természetes a számukra.
Szilvi úgy értette, a fehér botot tartjuk furcsának a kezében, nem azt, hogy bowlingozik. Pedig az a meglepő, hogy valaki gyakorlatilag vakon dobál nehéz golyókat.
– El is vertek alaposan – neveti el magát. – Értem már. A bowling az úgy volt, hogy bepozicionálták a kezem, hogyan tartsam, mi az irány, és azt megjegyeztem. A cipőmmel pedig érzékeltem, hogy más a talaj onnan, ahonnan a golyó már gurul. Gondoltam, majd belejövök, de a bátyámmal játszottunk, és megvert. Balkezes vagyok, azzal kezdtem el dobálni, de nem ment. Talán azért nem, mert azzal a szememmel egyáltalán nem látok. Váltottam, és jobb kézzel ügyesebben ment. Önmagam határait feszegettem, és ez erőt ad. Szeretnék minden olyan tévhitet megcáfolni, hogy egy vak nem tud bizonyos dolgokat megcsinálni. Nyilván nem tud úgy mint egy látó, de nekünk is kellenek az élmények. Versenyző biztosan nem leszek! Úszni tudok, síeltem, korcsolyáztam, és tudod, mit próbálnék ki? Autót vezetnék és ejtőernyőznék is. Hú, az nagyon félelmetes lenne! Bár nekem nem lenne tériszonyom. Egy tandemugrást kipróbálnék.
Szilvi most adta le a szakdolgozatát, amit a látássérültek a munkaerőpiacon Magyarországon témakörben írt. Itt az idő, már elkezdett tanulni az államvizsgára. Ha sikerül neki, talán valaki elviszi ejtőernyőzni is.
