<p>Jogászból lett az emberi történetek gyűjtője Gálfi Saci. Elképzeléseinek hála, terheket vesz le egyesek válláról úgy, hogy közben másoknak is gyógyírt jelenthetnek a megküzdött emberek élettörténetei.</p>
„Minden történet elmondásának eljön az ideje” – vallja a híres japán író nyomán Gálfi Saci, aki pusztán azzal akar segíteni másokon, hogy emberi történetek, megküzdések, vagy hétköznapi titkok megosztására ad lehetőséget. Bár tizennégy éven keresztül egészen másnak szentelte az életét, sosem érezte magát igazán a helyén. 2016-ban hagyta el végül teljesen a paragrafusokat, azóta az írást tekinti az első számú szakmájának, ebből szeretne megélni.
– Sok idő volt, mire megérett a gondolat bennem, hogy tényleg otthagyjam a biztonságos jogi pályát. Ma viszont már jó döntésnek gondolom, igaz, most sokkal több a bizonytalanság, de a szabadság vagy a felszabadultság is, amit szerintem mindenkinek érdemes megtalálnia az életében – mondta a Vasárnapi Borsnak Gálfi Sarolta, az azember.hu weboldal és a Képeslapnyi titok „gazdája”. A Képeslapnyi titok nevű kezdeményezéssel is azt szeretné elérni, hogy az emberek megkönnyebbüljenek, megszabaduljanak egy-egy tehertől.
A képeslapokon elmesélt történeteknek, titkoknak is, ahogyan egész internetes oldalának, már létező, amerikai példák adták az ötletet. A pusztán zsebkendőnyi területre viszont mindenki leírhatja név nélkül is, mi nyomja a lelkét. Legyen az kicsi titok, vagy egészen súlyos, sorsfordító teher. Saci elmondása szerint mindezeknek csak jó gazdái akarnak lenni Kis-Márton Franciskával együtt, akivel elindították ezt a művészeti és egyben szociológiai projektet.
– November óta körülbelül harminc lapot kaptunk, és nagyon érdekes látni, hogy sokan csupán egy mondatba is mennyi kreativitást tudnak tenni. Az egyik személyes kedvencem az a lap, aminek egyik oldalán Gross Arnold munkája, egy zsúfolt város grafikája látszik, és a mindössze egy mondatnyi titok: „Nagyon szeretek egyedül lenni”. Mi ugyanakkor nem minősítünk és nem is adunk tanácsot, hiszen egyrészt nem vagyunk pszichológusok, másrészt erkölcsileg sem érzünk erre felhatalmazást. Persze mindebből le tudunk vonni akár szociológiai következtetést is hosszú távon, hogy napjainkban mi foglalkoztatja az embereket, mikkel kell megküzdeniük – tette hozzá az ötletgazda.
Volt olyan is, aki a felhívás ellenére, bár hiába tudta, hogy csupán egy kis méretű lapot várnak tőle, több oldalnyi levelet írt. A képeslapok egyébként kiállítást is megjártak már, ahogyan a jövőben is vannak vele terveik. Nem titkolt céljuk a közösségépítés, aminek az első állomása már megtörtént. Szentendrén elindítottak egy olvasóklubot, ahol egyértelművé vált, hogy az emberek rettenetesen vágynak arra, hogy kimozduljanak otthonról, felálljanak a tévé vagy számítógép mellől és leüljenek, akár idegen emberekkel is beszélgetni. Az élő és személyes kapcsolatok építésének egyik következő állomása pedig június 22–23-án jön el, ahol az érdeklődők a Hungexpón, Az Ember téren találkozhatnak Sacival és Franciskával, valamint a képeslapokkal.
