<p>Hiába az ember legjobb barátja, ösztöneiből a kutya sem tud kivetkőzni. Akadhatnak olyan helyzetek, amikor jobb menekülőre fogni, de nem mindegy, mit hogyan csinálunk.</p>
Tilos mosolyogni
Ha a kutya szorosan hátracsapja a a fülét, és morog, akkor jobb, ha eltávolodunk az állattól. De semmiképp se fordítsunk hátat! Szépen oldalazva kezdjünk el távolodni tőle, így látjuk a reakcióját, és azt is, ha ugrani készül.
Ha teljes testtel állunk szemben egy dühös kutyával, azt támadásnak is veheti, ezért jobb, ha a testfelületünkből minél kevesebbet mutatunk.
Futni nem szabad, biztosak lehetünk benne, hogy a zsákmányszerző ösztönei miatt üldözőbe fog venni. A biciklizők szálljanak le a kerékpárról, inkább tolják. Az ebet közben ne próbáljuk meg nyugtatni, ne mosolyogjunk rá: az agresszív állat a mosolyt kihívásként érzékeli, hiszen náluk a fogmutogatás vicsorgás. A hadonászással, erős szemkontaktussal sem járunk jól, ezekkel csak támadásra ösztönözzük. Ne nézzünk mereven a négylábúra, a szemkontaktust kerüljük, próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni. Bármilyen nehéz, a szorongásunkat próbáljuk meg elnyomni, mert ha nyugodtan viselkedünk, elkerülhetjük a támadást.
Koppintson az orrára
Az állatok általában akkor támadnak, ha erre okuk van. Lehet, hogy éhesek, védik a kölykeiket, vagy a területüket. Ezeket figyelembe véve próbáljunk meg távol maradni a négylábútól, de vannak olyan esetek is, amikor minden ok ellenére támadnak.
Bármennyire is nehéz, ne próbáljunk meg kiabálni, ez még dühösebbé teheti a támadó kutyát – sőt érdemes vékony cérnahangon beszélni. Ha van nálunk kabát, vagy pulóver, dobjuk rá a fejére, így van időnk elmenekülni, esetleg olyan helyre mászni, ahol nem ér el. Ugyanilyen elterelésnek jó még, ha a táskánkat oldalra dobjuk, így azt fogja megtámadni.
Ha nem tudjuk elkerülni a támadást, a legjobb, ha védjük a nyakunkat és a lágy részeket. Ezeken a helyeken egy erősebb harapás végzetes is lehet az artériák és vénák miatt. Ha mégis közel kerül, próbáljuk meg megütni az orrát, vagy próbáljuk meg a földre birkózni a kutyát.
Ha viszont egyszerre több kutyával is szembe kell néznünk – ami sokak legnagyobb félelme –, ha félünk, se hagyjuk, hogy bekerítsenek. Álljunk egy fához, így hátulról nem tudnak meglepni, és a fent említett módszerekkel tereljük el a figyelmüket.
Első a fertőtlenítés
Ha harapást, sérülést szereztünk, mindenképp el kell menni orvoshoz, még akkor is, ha kicsi a sérülés és ismerjük az eb tulajdonosát. A veszettségen kívül rengeteg más baktérium is bekerülhet a szervezetünkbe, ezért a sebet le kell fertőtleníteni, és a veszettség miatt injekcióra is szükség lehet. Ha van kéznél fertőtlenítő és géz, még a helyszínen lássuk el a sebet, mielőtt orvoshoz sietnénk.
Tévhit, hogy csak harapás útján kaphatjuk el a betegségeket a kutyáktól! Ha a bőrünkön van már sérülés, és egyébként kedvességből pont ott nyal meg a négylábú, a felsértett területen könnyen bejutnak a baktériumok. Ezért jó tanács, hogy idegen kutyának soha ne engedjük, hogy megnyaljon, főleg ne az arcunkon.
Figyeljen a testbeszédre!
• A laza hátú, farkát és fejét lenn tartó kutya nyugalmi állapotban van, nem készül támadásra
• Ha teljesen lenn tartja a fejét, füleit hátracsapja, farkát behúzza, és próbál minél kisebb testfelületet mutatni, akkor az állat fél
• A merev tartás, dülledt szem, szőrborzolás és a vicsorgás egyértelműen a támadás jele
