<p>Nagyon szeretett volna betörni a szovjet piacra a Pepsi, és cselhez kellett folyamodnia. Hruscsov elvtársat fotós várta, amikor megkóstolta a kólát. Pénz helyett vodkával, majd rombolókkal fizettek a szovjetek az amerikaiaknak.</p>
Megitatták Hruscsovot
A Pepsi „szovjet hadjárata” az 1959-es moszkvai nemzetközi vásáron kezdődött. Pontosabban az akkor még „csak” amerikai alelnök, Richard Nixon és a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov konyhavita néven elhíresült szóváltásakor. A két nagyhatalom vezetője a kapitalista és a kommunista világrend által kínált ételminőségen szólalkozott össze egymással, de Nixon előtte a szénsavas üdítőital standjához vezette a szovjet vezetőt.
Hruscsov belekortyolt az „imperialista löttybe”, miközben nem sejtette, hogy egy történelmi reklámhúzás áldozatául esett. Az amerikai alelnök ugyanis a Pepsi nemzetközi részlegének igazgatója, Donald M. Kendall kérésére itatta Hruscsovot. És jó előre gondoskodtak arról, hogy egy fotós is a közelben legyen. A kép pedig bejárta a világsajtót.
Elsők a Szovjetunióban
Mindez persze csak a kezdet volt, a Pepsi ugyanis hosszú távú, nagy terveket szőtt. Bár sok-sok évbe telt, de 1972-re eljutottak odáig, hogy az ő kólájuk legyen az első, hivatalosan forgalmazott nyugati termék a Szovjetunióban. Nem meglepő, hogy az üdítőitalba az orosz és a többi szovjet nép is gyorsan belebolondult.
Ám volt egy aprócska gond: a Szovjetunió nem tudott vagy nem akart dollárral fizetni az áruért (a rubellel meg nem tudott mit kezdeni egy amerikai cég). A Pepsi viszont nem szerette volna, hogy ezen bukjon a hatalmas üzlet, ezért cserekereskedelemben egyeztek meg. Az elképesztő megállapodás szerint az amerikai gyártó a szocializmusban is igen jó minőséget képviselő orosz Sztalicsnaja vodkát kapott cserébe, amit aztán az Egyesült Államokban értékesített.
Pepsi-hadiflotta
A kóla-vodkacsere egy ideig működött is, de az 1970-es évek végére már évente több millió palack üdítő fogyott a Szovjetunióban, az amerikaiak viszont nem ittak ennyi vodkát. Ráadásul az afganisztáni beavatkozásuk miatt kereskedelmi korlátozásokat vezettek be a szovjetekkel szemben. Így valami mást kellett kitalálni, mit kapjon a kóláért cserébe a Pepsi.
Ekkor – 1989-ben, tehát a Gorbacsov-éra végén, a Szovjetunió végóráiban – történhetett meg, hogy a cég néhány napig a világ hatodik legerősebb hadiflottájával rendelkezett. Tizenhét kiszolgált szovjet tengeralattjárót, egy fregattot, egy cirkálót és egy rombolót kapott a szénsavas frissítője ellenértékeként.
A Pepsi ebben az időben egyébként valóban háborút folytatott, de nem a tengeren, hanem a rivális Coca-Colával. Ma már egyértelmű, hogy ezt a háborút elvesztette, de nem azért, mert a szovjetektől kapott hajókat eladták egy svéd vállalatnak.
Bekavart a történelem
A hihetetlen eseménysorozatnak azonban ezzel még nem volt vége: egy újabb gigaüzletben állapodtak meg. A Pepsi 26-ról 50-re növelte volna a térségben a palackozóüzemeinek a számát, de modernizálni is akarta azokat, hogy dobozban és műanyagpalackokban is árusíthassák a terméküket.
Cserébe a Sztalicsnaja további kizárólagos amerikai értékesítési jogai mellett tíz, ezúttal új építésű olajszállító és kereskedelmi hajót kapott volna a Pepsi, amiket egy norvég hajózási vállalat vett volna bérbe a cégtől. A megállapodás 2000-ig garantálta volna a Pepsi egyeduralmát a kommunista államban, de mint tudjuk, a Szovjetunió 1991 végén megszűnt.
Villamosozó ügynökök
A Pepsi már a „szovjet hadjárat” előtt bejutott a vasfüggöny mögé, azaz a KGST-országokba. Első kelet-európai gyárukat 1965-ben nyitották meg a romániai Konstancában. Magyarországon 1969-ben, egy évvel a Coca-Cola premierje után indultak be. Az üdítő annyira népszerű volt, hogy hamarosan túlkereslet állt be. Az üzletek, éttermek megrendeléseit eleinte villamossal utazó ügynökök gyűjtötték össze Budapesten.
