Bármilyen lelkiismeretesen felkészült, nem számíthatott arra Gulyás László, hogy élete legnehezebb munkája vár rá a Heysel Stadionban. A Magyar Televízió 34 évvel ezelőtt a helyszínről sugározta Brüsszelből a labdarúgó BEK-döntőt. Az esemény azonban nem a meccs miatt lett emlékezetes, hanem az előtte történt tragédia miatt: 39 szurkoló vesztette életét, miután az angol szurkolók betörtek az olaszok szektorába. Ami ezután történt, az a futballtörténet legsötétebb lapja. Ezt közvetíthette volna élőben Gulyás László, ami élete nagy teljesítménye lehetett volna. De nem lett, sőt a közvetítés átokként kísérte. A közvélemény emlékezetében ugyanis az él, hogy Gulyás visszakapcsolt a stúdióba, ahonnan zenét sugároztak a véres képek helyett. Ezt sokáig nem bocsátották meg a tizenegy olimpiát megjárt, hat olimpiai aranyérmet is közvetítő riporternek. A legfinomabb jelző a beszari volt. Pedig nem Gulyás döntött így.
– Nem akarok szerecsent mosdatni – mondja lapunknak Gulyás László. – Viszont az az igazság, hogy nem önszántamból szakítottam meg az adást, mert nem én döntöttem a továbbiakról. Bevallom, mi, a tudósítók szinte semmilyen hivatalos információt nem kaptunk az UEFA-tól, a mellettem négy riporteri állással arrébb dolgozó szerb kolléga ordította, hogy tragédia történt, sok a halott.
Gulyás a mai napig nem heverte ki a Heysel-tragédiát, viszont azon nem gondolkodott, mit tett volna, ha marad a hang és a kép nála.
– Ezen már nem lehet változtatni – legyint lemondóan a sportriporter. – Akkor minden más volt. Valószínűleg ma már élesben sugározná a tévé a borzalmas tragédiát.
Leomlott a fal
