<p>Önt is bosszantja, ha beállnak ön elé a busz ajtajában, és nem tud rendesen leszállni? Bevágnak ön elé a zebrán, miközben ön egyenesen halad? Néhány nagyon egyszerű szabályt bizony a gyalogosoknak is be kellene tartaniuk, nem csak az autósoktól elvárni, hogy legyenek tekintettel a járókelőkre.</p>
Fővárosunkban nap mint nap 1,7 millió ember próbál bevásárolni, postára menni, orvoshoz vagy vidékre utazni, munkába ingázni. Bár meg sem közelítjük egy London méretű világváros közlekedő tömegét – 8 millióan lakják(!) –, annak kultúráját nézve már elég nagyok a különbségek. Mindenki siet, késésben van, ideges és türelmetlen, leszámítva a turistákat, akik az elmúlt években nagyjából évente négymillióval növelték meg a fővárosi létszámot. Ennek megfelelően a napi közlekedés is hasonlít egy rémálomhoz.
Egymáson átvágva próbálják a gyalogosok a villamost elérni, a metrólépcsőn felszaladni, de nem ritka, hogy a piros lámpán is átszaladnak a nagy rohanásban. Évekkel ezelőtt egy kezdeményezés hatására a metró mozgólépcsőinél tájékoztató feliratok adták meg a közlekedési kultúra legegyszerűbb tanácsát: álljon jobbra, de sokan ma sem figyelnek erre. Londonban ezt a szabályt annyira komolyan veszik, hogy amikor három éve megpróbálták eltörölni, fellázadtak az utasok, hiszen ez a tétel éppen arra szolgál, hogy a sietőseknek meglegyen a „gyorsítósáv”.
– A közlekedési morál ezer sebből vérzik. A legtöbb ember sem a KRESZ-szel, sem pedig a közlekedéssel kapcsolatos egyéb íratlan szabályokkal nincs tisztában. Ettől még meg lehet halni az utakon, akár a hozzá tartozó járdákon is, a szabályok nem ismerete sajnos nem mentesít az alól – kezdte a Borsnak Dobrocsi Endre közlekedésbiztonsági szakértő. – Sokszor furcsán érzem magam, hogy én gyalogosként megállok például a piros lámpánál, míg mások rá se bagóznak, mennek, mintha nem lenne tilos. Ahogyan alapvetően arra is lehetne számítani, hogy a mozgólépcső bal oldalán fel vagy le tudok szaladni, hiszen a természetes jobbra tartási elvnek ott is érvényesülni kellene – magyarázta a szakértő. Mivel gyalogosként is a közlekedés szerves részei vagyunk, egyszerű logika alapján kellene jobbra tartani, hogy a folyamatos haladás megvalósulhasson, kialakuljon a közös társasjáték, amit közlekedésnek nevezünk.
Tartsunk a zebrán is jobbra!
Autósként mindenki megtanulja, hogy az úttest jobb oldalán kell közlekedni, több sáv esetén pedig a külső sávokba kell kisorolni – még ha a szabály bizonyos esetekben megengedőbben is fogalmaz –, azaz a belső sávokban nem szabad feltartani azokat, akik gyorsabban szeretnének haladni. Ezt kellene megvalósítani a járdákon, vagy az aluljárókba vezető lépcsőkön is. Egyedül a budapesti Kálvin téren valósították meg ezt, ahol a 3-as és 4-es metró között átszállási lehetőség van: fémterelők szabályozzák az utasok haladását, azokon keresztül pedig nem lehet áttérni a menetirány szerinti bal oldalra.
Ne haladjunk át a piroson!
Az autós közlekedés evidens szabálya, hogy a kereszteződésekbe csak akkor szabad behajtani, ha azt előreláthatólag el is tudjuk hagyni. Ez dugók idején, különösen Budapesten, nem szokott mindig megvalósulni, ám sokszor a gyalogosok is részesei a dugók kialakulásának. Mégis ők bosszankodnak a legjobban, ha a zebrán megállnak az autók. Sajnos sokan kevésbé tartják be a kijelölt átkelőhelyek forgalmi szabályozását, ha a gyalogos lelép, ilyenkor az autósnak kell megállni, pedig neki zöld a lámpa. Emiatt megakad a kereszteződés forgalma, az autós mögött jövôk esetleg nem férnek át a zöldön, „bent ragadhatnak” a kereszteződésben.
Ne vágjunk keresztbe mások elé!
A KRESZ kimondja, aki járművel irányt változtat – terelővonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér –, köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni. Amikor például gyalogosként szeretnénk a járda egyik oldaláról a másikra átsétálni, előtte önkéntelenül is hátranézünk, nincs-e nálunk gyorsabb járókelő. Gyalogosként fontos lenne meggyőződni arról, hogy megfordulásunk senkit nem fog akadályozni abban, hogy tovább haladjon.
Szabály
Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat indokolatlanul ne akadályozzon, ne zavarjon!
Gondoljuk csak meg, hányan vágtak át előttünk az elmúlt héten anélkül, hogy körbenéztek volna? Vagy hányszor nem tudtunk felszállni a villamosra azért, mert más előttünk keresztbe szállt fel? Ugye, milyen dühítő? Nagyobb tömegnél szinte természetes, hogy mindenki csak a saját lépéseire figyel. Pedig a közlekedés nem működhet, ha egymásra nem vagyunk tekintettel, és autósként ilyen magatartással megszegnénk az írott szabályokat is.
Ne álljunk meg az ajtóban!
A tömegközlekedés egyik legbosszantóbb jelensége, amikor az ajtóba beálló tömeg miatt sem fel-, sem pedig leszállni nem tud senki. A legtöbb ilyen esetben, hacsak nem éppen az 1-es villamoson utazunk Újpest–Fradi meccsre, bizony a nemtörődömség, a lustaság a hibás, az ajtóktól csupán két-három méterrel távolabb rögtön lenne szabad helye mindenkinek. Éppen ez is lenne a cél, akik korlátozottabbak a mozgásukban, azok hadd legyenek közelebb az ajtókhoz, míg aki akár futni is tudna a jármű után, az tegyen pár lépéssel többet.
