A vadrózsa (gyepűrózsa vagy csipkerózsa) őshonos gyógy- és fűszernövényünk. Tavasszal virágaival, ősszel C-vitaminban gazdag áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet. A növény termése, a csipkebogyó és a virágja is alkalmasak fogyasztásra. A vadrózsa május-júniusban virágzik. A bimbókat és a virágszirmokat napsütésben, a délelőtti órákban szedjük. A szirmokból kellemes ízű és illatú teát készíthetünk. Színes, illatos szirmai-val salátákat, édességeket díszíthetünk és ízesíthetünk, készülhet belőle szörp, ecet, olaj. Termését az első fagyok után kell szedni, amikor a bogyó kissé megráncosodott és megpuhult. A vadrózsa virágját régen a füvesemberek sebek, fekélyek gyógyítására, és hasmenésre használták.
Felhasználása: ihatjuk egyedi gyógyteaként, de teakeveréket is színesíthetünk, ízesíthetünk vele.
Elkészítés: Teaként tegyünk 1 evőkanál virágot egy csészébe, majd forrázzuk le és letakarva hagyjuk állni 5–8 percig.
Virágát a kozmetikai ipar is régóta használja. A virágszirom rózsavízként elkészítve frissítő, tonizáló, antiszeptikus, enyhe fertőtlenítő hatású. Tisztítja a pattanásokat és a pórusokat, borogatásként megnyugtatja az égő szemet. Levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógyteaként fogyasztható.
