<p>Gábor Gábor, a mindenben pénzt látó kisvállalkozó nem csak a Szomszédokban létezett. A való életből mintázott ihletőjét ugyanígy hívták, de haldoklókkal üzletelt.</p>
Ingatlan és lámpa
Ha valaki meghallja Gábor Gábor nevét, azonnal a Szomszédok című sorozat ikonikus alakja ugrik be. A fodrászszalon-tulajdonost minden érdekelte, ami pénzt hozott, jobbnál jobb ötletekkel állt elő, hogy meggazdagodjon, bár ezek többnyire nem sültek el jól. A Koltai János által életre keltett Gábor Gábort elkerülték a milliók, nem úgy, mint az igazit! Ő ugyanis, Gabe Gaborként még 1956-ban menekült Los Angelesbe, itt több üzletbe is belevágott. Az akkori sajtó szerint ingatlanközvetítéssel foglalkozott, de egy lámpagyárban is szerzett részesedést. Később viszont milliós bizniszt csinált egy ízléstelen ötletből: kitalálta, hogy haldoklókat kér meg arra, hogy gyászoló családok üzeneteit vigyék el magukkal a túlvilágra, már eltávozott szerettük felé. Jó pénzt látott benne.
60 dollár egy levélért
De honnan vette az ötletet? Az éppen édesanyját gyászolót Gabe Gabornak halálos beteg lett egy barátja, és megkérte őt, ha majd találkozik a nővel odaát, mondja meg neki, hogy nagyon szereti. A barát szavát adta, hogy teljesíti a kérést. 1981-ben létrejött a Mennyei Egyesülés (Heavens Union) nevű cége arra alapozva, hogy üzeneteket közvetítenek az elhunytaknak az élőktől. Ehhez kellettek persze halálos beteg emberek is.
Gabor négy végstádiumú beteget fogadott fel, akik üzenetenként tíz dollárt kaptak. A családoknak már mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk: ha egy ötvenszavas levelet írtak, azért 40, egy százszavasért pedig 60 dollárt kellett adniuk. Akinek sietős volt, az három haldoklónak is (!) odaadhatta az üzenetet, így nagyobb esély volt arra, hogy az gyorsabban és biztosan célba ér.
Tényleg hitt benne
A morbid üzlet jól beindult, Gabe Gabort felkapták a hírek. A férfi többször nyilatkozott arról, hogy teljesen komolyan gondolja az üzletet, hisz a sikerességében. Összesen négyezer üzenetet küldtek el, amelyeket a hozzátartozókon kívül híres embereknek is címeztek. Volt, akinek John Lennonhoz, Marilyn Monroe-hoz, másnak Jonh F. Kennedyhez volt mondandója. Egyszer John Belushi színész is kapott volna levelet, aki drogtúladagolásban halt meg. Gabe Gabor akkor azt mondta: „nem vagyok Szent Péter, de megkérdőjelezném, hogy ő a mennyországba jutott-e”.
Az egyházak is felfigyeltek a különös bizniszre, felháborította ôket a furcsa szolgáltatás. Gabor azzal védekezett, hogy a pszichológusok szerint ez az élőknek is jó, hisz megnyugvást hoz nekik, a kézbesítőnek pedig segít megbarátkoni a halál gondolatával.
Az üzlet szépen lassan megszűnt, Gabe Gabor pedig teljesen kámforrá vált. Azt sem tudni, mikor távozott az élők sorából.
Meg sem jegyezték az üzenetet
Gabe nem szabott limitet, volt, hogy egy betegnek több száz üzenetet is továbbított. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan tudtak ennyi üzenetet végrehajtani a betegek? Gabornak erre is volt válasza: azt mondta, nem kell megjegyezni az üzenetet, elég, ha elolvassák azt a haldoklók. Így az üzenet az ember spirituális része lett, amit könnyedén vihetett magával a túlvilágra, majd ott beteljesíthette a munkáját és átadhatta a túlvilági lelkeknek.
