Egy éve, hogy elvesztettük nagyszerű fotós kollégánkat, Kecskeméti Zoltánt – ZOZ-t –, aki 33 évesen hagyott itt minket tragikus hirtelenséggel. Rá emlékezve, a legjobb munkáiból rendeztek emlékkiállítást szülővárosában, Miskolcon, a Művészetek Háza Kortárs Galériájában ZOZ-fotók – Úton címmel.
– Az átlagember azt hiheti, hogy fotózni a világon az egyik legegyszerűbb dolog – nyitotta meg a kiállítást pénteken Kovács Vince, a Bors főszerkesztője.
– Csak előveszem a fényképezőgépet vagy annak híján az okostelefont, megnyomom a gombot, és máris megoldottam a feladatot, megörökítettem a pillanatot. A végeredményt látva pedig megállapítható, hogy elkészítettem életem legjobb fotóját. Ám valójában ez csak egy kép, nem fotó. Nincs is ezzel semmi baj, mert pillanatokat bármelyikünk el tud kapni; majd eltesszük magunknak kedves emlékként. A fotós viszont nem csak a pillanat varázsának él. Meg akarja mutatni nekünk a világot, mégpedig a saját szemével. Akár egyetlen képpel egy történetet mesél el, sorsokat mutat be, érzelmeket kelt életre. A fotós olyat tud mondani, amit szavakkal nem is lehet kifejezni. Olyan pluszt tud adni, amitől a fotó írás és szavak nélkül is megállja a helyét. ZOZ fotói ilyenek. Fotósnak sem születik mindenki. Kell hozzá különleges adottság, látásmód, szorgalom és alázat, no meg lélek, amiből adni lehet. Hogy a képek fotókká váljanak.
